A mammon bűvöletében: Hogyan lett a kapitalizmus a modernitás vallása?

Olvasói vélemények

A „The Enchantments of Mammon” kritikái kiemelik a kapitalizmus mint vallási rendszer átfogó elemzését, amelyet széleskörű történelmi bizonyítékokkal és idézetekkel támaszt alá. Az olvasók nagyra értékelik a kutatás mélységét és a lebilincselő írói stílust, bár néhányan időnként fárasztónak találják a szószátyárságot és az érintőleges vizsgálódásokat. Összességében a könyvet az antikapitalizmus és a materializmus történelmi gyökerei iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlennek dicsérik.

⬤ Átfogó és aprólékosan kutatott, idézetek és történelmi bizonyítékok széles skálájával.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely az összetett gondolatokat közérthető tartalommá alakítja.
⬤ Mélyreható perspektívát kínál a kapitalizmusról, kihívás elé állítva az olvasót, hogy újragondolja a materializmust mint vallási rendszert.
⬤ Mindenkinek erősen ajánlott, aki szeretné megérteni jelenlegi gazdasági és társadalmi problémáink történelmi összefüggéseit.

⬤ A szerző időnként túlságosan bőbeszédű és érintőleges, ami a könyv egyes részeit fárasztóvá teszi.
⬤ Az alapos tudományosság ellenére néhány olvasó nehézkesnek és túlzó nyelvezetűnek találja az írást.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Enchantments of Mammon: How Capitalism Became the Religion of Modernity

Könyv tartalma:

A kapitalizmus távolról sem szorította ki a vallásokat, ahogyan azt feltételezték, hanem eggyé vált, és a pénz volt az istensége. Eugene McCarraher feltárja, hogy a mammon hogyan ejtett minket csapdába, és hogyan találhatunk egy humánusabb, szentségesebb módot a világban való létezésre.

Ha a szocialisták és a Wall Street-i bankárok valamiben egyetértenek, az a tőke szélsőséges racionalizmusa. Legalábbis Max Weber óta a kapitalizmust a világ "kiábrándításának" részeként értelmezik, amely megfosztja az anyagi tárgyakat és a társadalmi viszonyokat misztériumuktól és szentségüktől. A szellem mozgató erejét figyelmen kívül hagyva, a kapitalizmus a kereslet és kínálat közgazdaságtana helyett elutasítja az áhítatot keltő istenit.

Eugene McCarraher megkérdőjelezi ezt a hagyományos nézetet. Szerinte a kapitalizmus tele van szentséggel, akár elismerik, akár nem. A kapitalizmus varázsa először Anglia földjein és gyáraiban virágzott, majd a puritánok és evangélikusok hozták el Amerikába, akiknek tanítása bőséges teret engedett az iparnak és a profitnak. Később a vállalatot misztikusan megelevenítették az emberi személyiséggel, hogy a gépesített termelés és a közösség mennyei városának felépítésére irányuló fordista törekvés élére álljon. A huszonegyedik századra a kapitalizmust alaposan elvarázsolta a "piac" neoliberális istenítése.

A kultúrtörténet és a teológia, valamint a közgazdaságtan, a vezetéselmélet és a marketing által informált A mammon bűvöletében nem Marxhoz és a progresszivizmushoz, hanem a tizenkilencedik századi romantikusokhoz fordul megváltásért. A romantikus képzelet a kézművességet, a közös javakat és a természeti csodák iránti érzékenységet részesíti előnyben. Olyan munkát támogat, amely az ember érdekében egyesíti az értelmet, a kreativitást és a kölcsönös segítségnyújtást. Ebben a szenvedélyes kihívásban McCarraher azt állítja, hogy a kapitalizmus eltérítette és átirányította az isteniség iránti belső vágyunkat - és arra buzdít, hogy törjük meg a lelkünkön gyakorolt hatalmát.