Értékelés:
A könyv inspiráló és jól elmesélt önéletrajzi beszámoló Leonard „Graveyard” Garrett életéről, amely megörökíti a szegénységből a sikerig vezető útját, miközben a remény, a szívfájdalom és a társadalmi kérdések témáit járja körül. Különösen motiváló hangvétele és őszintesége miatt dicsérik, bár egyesek szerint bizonyos személyes részleteket ki lehetett volna hagyni belőle.
Előnyök:⬤ Inspiráló és motiváló írás
⬤ jól felépített elbeszélés
⬤ magával ragadó és könnyen olvasható
⬤ megragadja a szerző elszántságát és háláját
⬤ fontos társadalmi kérdésekkel foglalkozik
⬤ betekintést nyújt a személyes fejlődésbe
⬤ a szerző hátterét ismerő olvasók számára is érthető.
Néhány recenzens szerint bizonyos személyes információkat ki kellett volna hagyni; vannak megjegyzések a szerző kortárs társadalmi mozgalmakkal kapcsolatos kritikájáról, ami megosztó lehet.
(9 olvasói vélemény alapján)
A Man Called Graveyard: The Inspirational Journey of Leonard Graveyard Garrett
A szegregált délen szegénynek született LEONARD „GRAVEYARD” GARRETT azt hitte, hogy megütötte a főnyereményt, amikor a Green Bay Packers toborozta. De a valóság úgy csapott le rá, mint egy linebacker a fejére, amikor a futballpályán szerzett dicsőséget felváltotta a részmunkaidős munkák zsonglőrködése, hogy megéljen, és hogy úgy kezeljék, mint egy lelketlen zsetont valaki más pókerjátszmájában.
Mint oly sok játékosnak, Garrettnek is voltak fejsérülései a futballos időkből. Még mindig várja az őt megillető kártérítést, miközben az NFL ügyvédei úgy tűnik, hogy az idő múlásával 3000 idősödő játékosra várnak, akik igazságszolgáltatás nélkül halnak meg. De ő soha nem hagyta, hogy a megpróbáltatások visszavessék. Garrett elszántan visszaszerezte a saját sorsának irányítását, 1976-ban elhagyta az NFL-t, és a felsőoktatási adminisztrációban kezdett karriert.
A könyörtelen faji és politikai akadályokat leküzdve, naponta küzdve „azért, hogy alkalmazkodjon ahhoz, hogy egy olyan világban éljen, amelyet másoknak terveztek”, saját képzettségét és pozícióját az egyetemi hierarchia legfelsőbb szintjére emelte, hogy aztán valahogy hiányosnak érezze magát a nyugdíjba vonuláskor.
Ekkor döbbent rá, hogy legnagyobb eredményei még mindig előtte állnak: segíteni egy olyan világ felépítésében, amelyet mindenki számára terveztek.
Ez az ő útjának története.