The Philosophy of Mannerism: From Aesthetics to Modal Metaphysics
Sjoerd van Tuinen Leibniz, Bergson, Whitehead, Souriau, Simondon, Deleuze, Stengers és Agamben csoportportréjának formájában érvel az anyag és a mód elválaszthatatlansága mellett. A 16. századi manierizmus stílusát újból megvizsgálva ez a könyv a filozófiát és az esztétikát szintetizálja, hogy ne csak az olyan művészek, mint Michelangelo vagy Arcimboldo kortárs relevanciáját mutassa be, hanem tágabb jelentőségüket is, mivel a modális gondolkodás és érzékelés egy formáját foglalják magukban.
Miközben a manierizmust mint olyan stílust vizsgálja, amely a korábbi reneszánsz modellek egyensúlyát és arányosságát a kompozíciós instabilitás és feszültség javára utasította el, ez a könyv a manierizmust a-történelmileg is felfogja, hogy megvizsgálja, mit mondhat nekünk a kontinentális modális metafizikáról. Míg az analitikus metafizika a logikai lényeget részesíti előnyben, és azt kérdezi, hogy valami lehetséges, valóságos, esetleges vagy szükségszerű-e, addig a kontinentális filozófia a létet részesíti előnyben, és annyi modust számol, ahány módja van a létbejövetelnek.
Három fő részben van Tuinen először e megkülönböztetés ontológiai, esztétikai és etikai következményeit vizsgálja. Ezt azután Leibniz mint modális, sőt manierista filozófus részletes tanulmányán keresztül fejleszti tovább, mielőtt az utolsó részben felvázol egy (neo)manierista esztétikát, amely magában foglalja a diagrammatikát, az alkímiát és a spekulatív tervezés kortárs technológiáit.
