The Marginalized Self: Tale of Resistance of a Community
A marginalizált én megkérdőjelezi a musahar közösségről alkotott évszázados képet, amely szerint a musahar közösség patkányevő, disznótartó, szokásosan részeges, lusta és motiválatlan; ezt a képet a fejlődésről szóló uralkodó diskurzus és a történelmileg uralkodó hierarchikus társadalmi rendszer táplálja. Ez az esszégyűjtemény amellett érvel, hogy a domináns fejlesztési modell áldozatai marginalitásuknak köszönhetően másfajta hatalomra és kritikai tudatosságra tesznek szert, ami segít nekik abban, hogy megvizsgálják azokat a folyamatokat, gyakorlatokat és intézményeket, amelyek a fejlődés nevében a szegénységet, a kitelepítést, a korrupciót, a kapzsiságot, a versenyt és az erőszakot előidézik és igazolják.
A musaharokra összpontosító etnográfiai tanulmányok kimutatták, hogy e közösség népe képes ellenállást tanúsítani a fejlesztési rezsim hatalmával szemben a modern civilizáció összehasonlító kritikájával szemben. Képesek saját világnézetük és ismeretelméletük értékét érvényesíteni, és ezzel aláássák azt a felsőbbrendűséget, amelyet általában a logikai és formális sémának tulajdonítanak a világ megértésében, és amely gyakran ellentmondásos, kitérő, kétértelmű és metaforikus kifejezésekkel beszél.
A könyv betekintést nyújt az indiai marginalitásba, kultúrába és fejlődésbe, és a fejlesztési tanulmányok, a szociális munka, a szociálantropológia, a kritikai szociálpszichológia, a történelem és a közpolitika tudományágaihoz kapcsolódó hallgatók, tudósok, gyakorlati szakemberek és politikai döntéshozók érdeklődésére tarthat számot.