Olvasói vélemények
Összegzés:A Martini-Henry puskáról szóló könyv részletes információi, lebilincselő történetei és értékes illusztrációi miatt nagy elismerésben részesül. Kiváló forrásként szolgál mind a gyűjtők, mind a történészek számára, mivel a fegyver tervezésére, történetére és használatára összpontosít. Egyes kritikák megemlítik bizonyos konkrétumok hiányát és a tartalom tömörségét, de összességében élvezetes és informatív olvasmánynak tartják.
Előnyök:Értékes és részletes információk, nagyszerű illusztrációk, lebilincselő történetek, gyors szállítás, jó ár, szilárd áttekintés a Martini-Henry puska történetéről, tervezéséről és használatáról, elérhető mind a gyűjtők, mind a történelem szerelmesei számára.
Hátrányok:Nem foglalkozik a .402-es kockázattal és a Mark IV-es típussal, egyes tartalmak online elérhetőek lehetnek, gyors olvasmánynak felépítve, amelyből a szakemberek számára hiányozhat némi mélység.
(40 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Martini-Henry Rifle
Könyv tartalma:
A hátultöltős, egylövetű. 458 hüvelykes Martini-Henry puska mind az 1879-es angol-zulu háború, mind az 1884-85-ös egyiptomi és szudáni számos csata szimbólumává vált, de a brit és gyarmati csapatok még jóval a 20. században is használták. Feltalálása és brit szolgálatba állítása közvetlen válasz volt a porosz Dreyse tűpisztoly sikerére, amely bebizonyította, hogy a zárszerkezetes puska gyorsabb töltést, jobb pontosságot és nagyobb hatótávolságot kínál; ami jelentős, hogy a fegyvert hason fekvő helyzetből lehetett tölteni és elsütni, így nagyobb biztonságot nyújtott a lövésznek a csatatéren.
A Martini-Henry először a kilencedik fokföldi határháborúban (1877-79) teljesített aktív szolgálatot, ahol különösen hatékony volt a lázadó törzsek támadásának megállításában a centane-i csatában. A puska sikere bizonyos fokú önelégültséget keltett a brit hadseregben, hogy egy ilyen fegyverrel felfegyverkezve a britek bármilyen támadást vissza tudnak verni, még akkor is, ha komoly túlerőben vannak. Az Isandlwana-nál a zuluk által elszenvedett brit vereség eloszlatta ezt a mítoszt, és csak a Gingindlovunál és Ulundinál a négyzet alakzat elfogadásával, a megfelelő tűzkoncentrációval együtt, a Martini-Henry valóban bebizonyította "megállító erejét". Ugyanez a taktikai felállás és a Martini-Henry használata folytatódott az 1884-85-ös szudáni harcokban is. A Martini-Henry a második afgán háborúban (1878-80), különösen az Ahmed Khel-i csatában ismét megmutatta, hogy képes megállítani a rohamozó harcosokat, de a modern fegyverekkel felszerelt erőkkel szemben, mint a Maiwand-i vereségnél, a brit hadsereg nem járt ilyen jól. A puskát 1888-ban a brit szolgálatban a csavaros csövű, tárral töltött puska váltotta fel. A 303-as Lee-Metford és Martini-Henry puska gyártása 1889-ben befejeződött, de a gyarmati erőknél az első világháborúban is szolgálatban maradt.
A Martini-Henry puska nem volt mentes a hibáktól és a kritikusoktól. A puskának rettenetes visszarúgása volt lövéskor, különösen, ha a cső eltömődött, és tartós harcban súlyos zúzódások, sőt vállficam és orrvérzés is előfordulhatott. A puska nem rendelkezett semmiféle biztonsági mechanizmussal, és hajlamos volt elsülni, ha szemét vagy homok került a ravaszmechanizmusba. A fegyver elakadhatott, mivel a kivonó markolat átszakíthatta a töltény puha sárgarézét, vagy homok kerülhetett a mechanizmusba, és hasonló elakadást okozhatott. A cső tűz közben nagyon felforrósodott, és bár az Mk II. konstrukciótól kezdve a csőhöz egy fából készült előke is tartozott, amely némi védelmet nyújtott, a cső gyakran túl forró volt ahhoz, hogy megérintsék.
E hibák ellenére a Martini-Henry Mk II messze felülmúlta a brit hadsereg számára korábban kiadott összes lőfegyvert. Kis csőnyílása - ami azt jelentette, hogy a katonák több lőszert tudtak magukkal vinni -, nagyobb pontossága, alacsonyabb röppályája, könnyű kezelhetősége és újratöltése, és ebből következően gyors tüzelési sebessége, valamint robusztussága együttesen tette a Martini-Henry-t szilárd, ha nem is mindig teljesen megbízható fegyverré, amelyet Nagy-Britannia ellenségei ellen lehetett használni. A fegyver 1000 yardig volt célozható, és ezen a távolságon is megfelelő pontossággal működött. A lágy ólomgolyó képes volt megállítani egy rohamozó harcost, és gyakorlott kezekben percenként tíz-tizenkét "célzott" sortüzet lehetett kilőni a tömegesen támadó ellenség soraiba.
