Narrating Martyrdom: Rewriting Late-Antique Virgin Martyrs in Byzantium
Ez a könyv a bizánci hagiográfia nyolcadik és tizennegyedik század közötti újraírását a kommunikáció és az alkotói szabadság ügyes kezdeményezéseként, valamint a szerzőség egyik formájaként értelmezi. Három férfi - Makariosz (13.
század vége-14. század), egy szerzetes. Konstantin Akropolitész (megh.
1324 körül), egy államférfi és egy Anonymus nevű művelt szónok (9.
sz.) - mindhárman úgy döntöttek, hogy újraírják egy évszázadokkal korábban szenvedett és meghalt női szűz szent vértanúságát. Átdolgozásaikban a perzsa (a mai Irán) Szent Ia, a konstantinápolyi Szent Horaiozele és a római Szent Tatjána szerepelt.
Ia-t a perzsa sahánszhah, II. Szapur (Kr. e.
309-79) üldöztetésének áldozataként írják le, Horaiozele állítólag Szent András tanítványa volt, és anakronisztikus módon Decius császár (Kr. e. 249-51) alatt ölték meg, Tatiana pedig, úgy tudjuk, diakonissza volt, és Alexander Severus császár (Kr.
e. 222-35) uralkodása alatt halt mártírhalált.
Makariosz, Akropolitész és a Névtelenek tudatosan szabták műveiket a közönség befolyásolására és egyéni érdekeik előmozdítására. Az e tanulmányokból eredő következtetések messzemenőek: ez a monográfia a hagiográfus ügynöki tevékenységét, a szerzői személyiség instrumentális használatát és a közönségre gyakorolt hatását, valamint a hagiográfiát mint rétegzett diskurzust vizsgálja. A könyv emellett az első fordításokat és kommentárokat nyújtja e szűz vértanúk vértanúságáról.