Constructing the Other in Ancient Israel and the USA
Mindig megszólítva, soha nem beszélve.
Mindig a beszéd tárgya, soha nem alanya. A modern kontextusban az értelmező hagyomány állandó összpontosítása Izraelre a bibliai szövegekben, akár tudatosan, akár nem, Izrael palesztinai szomszédai hangjának háttérbe szorulásához vezetett.
Az értelmezések megerősítik az olyan etnikai csoportok, mint az edomiták, a moábiták, az ammoniták és a szamaritánusok liminalitását, amely kezdetben az újbóli megjelenítés révén valósult meg. A sztereotipizálás etnikai tipizálási stratégiává válik, amely megalapozza "Izrael" feltételezett felsőbbrendűségét, a "többiek" identitáskonstrukcióját, akik minden más, csak nem felsőbbrendűek, és az egyes sztereotipizált csoportok "határon" való elhelyezését. A posztkoloniális perspektíva azonban rávilágít arra, hogy a kommentárhagyomány fókusza az időbeliségen túlra is kiterjeszti a liminalitást.
Ez a tanulmány a marginalizált etnikai csoportok konstruált hangjait hozza szóba azáltal, hogy az ötödik századi Jehud és a tizenkilencedik századi Amerika sztereotipikus reprezentációk által oda helyezett hangjait állítja szembe egymással. Ezeknek a reprezentációknak a vizsgálata, bár a másság identitásán keresztül kívánnak elkülönülést létrehozni, ehelyett az "én" identitásának a "másságon" belüli tükröződését tárja fel egy magát "Izrael"-ként azonosító etnikai csoport erőfeszítései ellenére.