Értékelés:
A „The Second Scar” kritikái kiemelik, hogy egy anya és lánya második világháború alatti megrázó élményeinek lenyűgöző és érzelmes beszámolója. Az olvasókat mélyen megérinti a történetmesélés, amelyet egyszerű, mégis erőteljes próza jellemez, és értékelik a szerző művészi illusztrációit. A könyvet a tragédia közepette a túlélés, az ellenálló képesség és a remény hiteles ábrázolása miatt dicsérik, ami fontos olvasmánnyá teszi azok számára, akiket érdekelnek a korszak személyes elbeszélései.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történetmesélés, amelyet nehéz letenni
⬤ érzelmes és erőteljes elbeszélés
⬤ hiteles személyes beszámoló
⬤ a túlélés, a bátorság és a rugalmasság témáit érinti
⬤ felnőtteknek és fiatal felnőtteknek egyaránt alkalmas
⬤ művészi illusztrációk egészítik ki a szöveget
⬤ fontos történelmi meglátások
⬤ az anya-lánya kapcsolat magával ragadó ábrázolása.
⬤ Néhány olvasó több információt szeretett volna megtudni a szerző későbbi életéről
⬤ korlátozott negatív visszajelzés, egy olvasó említette, hogy nem talált semmi kivetnivalót
⬤ a túláradó érzelmi tartalom lehetősége.
(23 olvasói vélemény alapján)
The Second Scar
Nechama Goldberg erőteljes memoárja, A második sebhely azokban az években kezdődik, mielőtt a második világháború feldúlja családja békés lettországi szülővárosát. A szovjet megszállók és a náci megszállók közé szorulva a balti államokban élő több millió zsidónak, köztük Goldbergék családjának, nincs más választása, mint az életéért menekülni.
Mivel Goldberg még csecsemő volt, amikor a családja kezdetben elmenekült, úgy döntött, hogy harmadik személyben meséli el a történetét, és anyja visszaemlékezéseit saját emlékeinek darabkáival szövi össze, ahogy a gyermek fokozatosan kezd tudatára ébredni a környezetének.
Amikor a könyv prológusában először találkozunk Nechamával, akit "Ama" néven ismerünk, alig több, mint egy kisgyermek, de máris tudja, hogy fél az elhagyatottságtól.
A kis Ama, akit kicsaltak a gyermekkorából, amelynek gyökeret eresztett és békésnek kellett volna lennie, tudatára ébred önmagának - identitásának és annak, hogy hová tartozik kitelepítettként.
Ama csecsemőként hagyja el szülővárosát, és elveszíti apját, mielőtt még megismerhette volna. Édesanyja, Lena az egyetlen állandó az életében.
Mire Ama elkezd gondolkodni és emlékeket alkotni, megérti, hogy bárki, akit szeret, egy szempillantás alatt eltűnhet. Nemcsak azt tanulja meg, hogy a világ nem racionális, hanem azt is, hogy tele van önkényes tragédiával és elszánt gonoszsággal.
Lena, aki már túl sok traumatikus veszteséget élt át fiatal életében, már jóval a nácik érkezése előtt ki akart vándorolni idősebb testvéreivel a zsidó hazába, de lányként elvárták tőle, hogy maradjon, és gondoskodjon szüleiről és öccséről.
Miközben Lena veszélyes utazásait folytatja gyermekével, gondolatban mindig Izrael jár a fejében, mint tökéletes menedék, egy elérhetetlennek tűnő utópia, de még ez az eszménykép sem felel meg sem ő, sem Ama igényeinek és reményeinek az új haza iránt.
Lena, akit a megpróbáltatások helyrehozhatatlanul megrongáltak, képtelen kötődni a lányához, akit oly intenzíven szeret. Annyi áldozat után Lena nem tudja elengedni azt a rendíthetetlen irányítást, amely lehetővé tette számára, hogy mindkettőjük életét megmentse. Az öröm és a szeretet nehézzé vált számára. Még ha az ember túl is éli, az ilyen mély szenvedés nyomot hagy.
Ez a történet a bátorságról, a gyötrelmes veszteségről és egy anya elszánt eltökéltségéről szól, hogy biztonságban tartsa gyermekét, az emberi erő és gyengeség, kegyetlenség és kegyetlenség tiszta szemmel történő felismerésével.
Kedvességről, olykor humorral, de a menekültek maradandó keserűségével is, akik megérkeznek egy biztonságosnak hitt helyre, hogy aztán rájöjjenek, hogy menekültként nem látják őket szívesen.
Miközben a háború és a szegénység által elűzött emberek napjainkban is menedéket keresnek, a Második heg időszerű felhívás az együttérzésre, és emlékeztet arra, hogy aki nem tanul a történelemből, az arra van ítélve, hogy megismételje azt.