Eredeti címe:
Reporting World War II
Könyv tartalma:
Ez az esszégyűjtemény új betekintést nyújt az újságírói folyamatokba és a második világháborúról tudósító amerikai frontriporterek által tapasztalt nyomásokba. A történetek kábelen vagy futárszolgálattal történő továbbítása továbbra is költséges volt, és gyakran szükség volt a külföldi kormányok és az amerikai fegyveres erők együttműködésére. Kezdetben a semleges Amerika riporterei a náci Németország korai győzelmeiről és Finnország szovjet inváziójáról készítettek beszámolót. Nem minden újságíró törekedett objektivitásra. Az Írországból tudósító Helen Kirkpatrick továbbra is hevesen bírálta az ország semlegességét. Miután az Egyesült Államok a Pearl Harbor elleni japán támadást követően csatlakozott a harchoz, az amerikai újságírók támogatták a tengelyhatalmak elleni küzdelmet, de ez a kötet megmutatja, hogy a riporterek még akkor is, amikor a hadsereg által szponzorált újság, a Stars and Stripes munkatársai voltak, nem csupán a hivatalos vonal kódfejei voltak.
Roi Ottley és Ollie Stewart afroamerikai riporterek a fekete katonák moráljának erősítésén dolgoztak, és aláásták az amerikai háborús erőfeszítéseket jellemző intézményes rasszizmust. A nemek közötti előítéletek leküzdéséért folytatott küzdelmeket vizsgáló kötetben a női fronton dolgozó riporterek is megkapják a magukét, és bemutatja Thrse Mabel Bonney, Iris Carpenter, Lee Carson és Anne Stringer győzelmeit.
A public relations és az újságírás közötti határvonal igen vékony lehetett, amit jól tükröz, hogy az amerikai tengerészgyalogság saját tengerészgyalogos tudósítói hálózatot hozott létre, akik a csendes-óceáni szigeteken zajló hadjáratokról tudósítottak, és munkájukat az amerikai média is publikálta. A cenzúra nyomása ellenére a legjobb amerikai riporterek a tények pontos közlésére törekedtek, még akkor is, ha a hadsereg által kiadott hivatalos közleményektől függtek. Sok háborús tudósító még a nagy fordulópontokról szóló tudósításai során is olyan tudósítási stílusra törekedett, amely az átlagos katonák tapasztalatait rögzítette. Gyakran Ernie Pyle és Bill Mauldin nevéhez fűződik az emberi érdekeket bemutató történet felkarolása, amely a konfliktus egyik maradandó örökségeként szolgált.
Annak ellenére, hogy az amerikai haditudósítások fontos szerepet játszottak a háborúról alkotott hazai felfogás, valamint a konfliktus történelmi narratívájának alakításában, ez a munka hangsúlyozza, hogy van még mit tanulni. Az olvasók e műből újból megismerhetik az amerikai újságírók hozzájárulását a náci Németország, a császári Japán és a fasiszta Olaszország elleni globális küzdelem történetének első változatának megírásában.
