Media Bias in Presidential Election Coverage 1948-2008: Evaluation via Formal Measurement
Az elnökválasztási tudósítások pártos elfogultságával kapcsolatos vádak a legjobb esetben is gyanúsak, a legrosszabb esetben pedig öncélúak. Általában az esetmegerősítés módszertanával támasztják alá őket, az ellenséges médiahatás által beszennyezettek, és a hírmédia szerveződésének leegyszerűsített elképzelésein alapulnak.
Dave D'Alessio „Media Bias in Presidential Election Coverage 1948-2008” című tanulmánya egy olyan feltáró elemzés, amely megmutatja, hogy a hírmédiának négy alapvető természete van: újságírói, üzleti, politikai és vagyoni szereplők, amelyek mindegyike képes a hírközlés torzítására, egyes esetekben ellentétes irányban. Az 1948 és 2008 közötti elnökválasztásokról szóló médiatudósítások 99 korábbi vizsgálatának metaanalízisével D'Alessio feltárja, hogy a tudósítások nem mutatnak összességében egyik irányba sem pártos elfogultságot, bár bizonyos területeken vannak kisebb, általában nem jelentős elfogultságok. Továbbá, bár a kiadók korábban ellenőrizték a tudósítási preferenciákat, ez a gyakorlat az utóbbi években elhanyagolhatóvá vált.
A Media Bias bebizonyítja, hogy - legalábbis az elnökválasztási tudósítások tekintetében - a The New York Times nem a legliberálisabb lap Amerikában, a Fox News csatorna pedig lényegesen konzervatívabb a tudósításokban, mint a műsorszóró hálózatok. Végezetül a Media Bias in Presidential Election Coverage 1948-2008 című könyv azt jósolja, hogy a politikai jelöltek semmilyen bizonyíték nem fogja abbahagyni az elfogultságra való panaszkodást, mivel az ilyen vádaknak stratégiai potenciáljuk van a kampányokban és tagadhatatlanul hasznosak az egó védelmében.