A média ellenőrzése: A propaganda látványos eredményei

Olvasói vélemények

Chomsky „Médiakontroll” című műve tömör elemzést nyújt arról, hogyan alakítja a média a közvéleményt és a propaganda dinamikáját az Egyesült Államokban. A könyv feltárja az „aktivista demokrácia” és a „nézői demokrácia” közötti különbséget, hangsúlyozva a médianarratívák manipulatív jellegét.

A könyv tömör és könnyen olvasható, így a Chomsky munkásságával újonnan ismerkedők számára is hozzáférhető. Erős keretet nyújt a médiaellenőrzés és annak a demokráciára gyakorolt hatásainak megértéséhez. Sok recenzens találta észbontónak, és nagyra értékelte aktualitását, különösen a választási években.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy a tartalomból hiányzik az új meglátás vagy a mélység, és néhányan kritizálták Chomsky leegyszerűsítő stílusát, illetve azt, hogy túlságosan a kormányra összpontosít, nem pedig a médiára. Panaszkodtak egyes érvek ismétlődő jellegére, és aggályokat fogalmaztak meg az USA-központú szemléletmóddal kapcsolatban.

(236 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Media Control: The Spectacular Achievements of Propaganda

Könyv tartalma:

Noam Chomsky klasszikusa a háborús propagandáról és a közvélemény ellenőrzéséről a demokrácia két modelljének megállapításával kezdődik: az egyikben a nyilvánosság aktívan részt vesz, a másikban pedig a nyilvánosságot manipulálják és irányítják. Chomsky szerint „a propaganda olyan a demokráciához, mint a bunkósbot a totalitárius államhoz”, és az Egyesült Államokban a tömegmédia a propaganda terjesztésének elsődleges eszköze.

Annak vizsgálatától kezdve, hogy Woodrow Wilson Creel-bizottságának „hat hónapon belül hogyan sikerült a pacifista lakosságot hisztérikus, háborút szorgalmazó lakossággá változtatni”, egészen az idősebb Bush Irak elleni háborújáig Chomsky azt vizsgálja, hogy a tömegmédiát és a PR-iparágakat hogyan használták propagandaként a közvélemény támogatásának megszerzésére a háború indításához. Chomsky kitér továbbá arra, hogy a modern PR-iparra hogyan hatott Walter Lippmann „nézői demokrácia” elmélete, amelyben a nyilvánosságot „zavart csordának” tekintik, amelyet irányítani kell, nem pedig felhatalmazni.

És hogy az Egyesült Államokban a PR-ipar a „közvélemény irányítására” összpontosít, nem pedig a tájékoztatásra. A Media Control felbecsülhetetlen értékű alapmű a dezinformáció titkos működéséről a demokratikus társadalmakban.