A média mély ideje: A hallás és a látás archeológiája felé technikai eszközökkel

Olvasói vélemények

A könyv történelmi eszmék és modern művészeti nézőpontok keverékét mutatja be, különböző látnokokat vizsgálva a média és a technológia összefüggésében. Bár érdekes betekintést nyújt, elkalandozó szerkezete és a tudományos szakirodalom mélységének hiánya egyes olvasókat elégedetlenül hagyhat.

⬤ Bemutatja a médiatörténet érdekes és kevésbé ismert látnokait.
⬤ Érdekes részleteket kínál a technológia- és művészettörténetről.
⬤ Bájos meglátásai vannak a mágia és a tudomány kölcsönhatásáról a kreatív munkában.
⬤ Az egyik kritikus szerint kiváló állapotban érkezett.

⬤ A szétszórt szerkezet miatt nehéz követni.
⬤ Hiányzik a tudományos és technikatörténeti irodalom mélysége.
⬤ Egyes következtetéseket túlságosan specifikusnak vagy elégtelennek érezhetünk.
⬤ Nem elegendő illusztráció a szerző gondolatainak teljes körű átadásához.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Deep Time of the Media: Toward an Archaeology of Hearing and Seeing by Technical Means

Könyv tartalma:

Az a törekvés, hogy valami újat találjunk a média fejlődésének "mély idejét" feltárva - nem egyszerűen az új média történelmi elődjeit vizsgálva, hanem összekapcsolva az eddig különálló modelleket, gépeket, technológiákat és baleseteket.

A média mély ideje régészeti kutatásra visz minket a média fejlődésének rejtett rétegeibe - a médiatervezés és -építés intenzív tevékenységének dinamikus pillanataiba, amelyeket a médiatörténeti régészeti feljegyzések nagyrészt figyelmen kívül hagytak. Siegfried Zielinski amellett érvel, hogy a média története nem kiszámíthatóan halad a primitív eszközöktől a komplex gépezetekig; a Média mély ideje című könyvben a médiatörténet fordulópontjait világítja meg - a kiszámítható töréseket -, amelyek segítenek meglátni az újat a régiben.

Zielinski eredeti forrásanyagokra támaszkodva vizsgálja a hallást és látást segítő eszközök technológiáját kétezer év kultúr- és technikatörténetén keresztül. Felfedezi a médiavilágok "megálmodóinak és modellezőinek" hozzájárulását az ókori görög filozófustól, Empedoklésztől és a reneszánsz és barokk korszak természetfilozófusaitól a huszadik század eleji orosz avantgárdistákig. "A médiumok olyan cselekvési terek, amelyekben a konstruált kísérletek összekötik az egymástól elválasztott dolgokat" - írja Zielinski. Leírja azokat a modelleket és gépeket, amelyek ezt a kapcsolatot teremtik meg: többek között egy XVI. századi nápolyi tükörszínházat, a XVII. századi jezsuita Athanasius Kircher által a zenei komponáláshoz készített automatát, valamint Joseph Mazzolari XVIII. századi elektromos távírógépét. Zielinski szerint a média-archeológiai feljegyzések e momentumainak feltárása új kapcsolatba hoz minket a jelen pillanataival; a "mélyidő" médiatörténetének e felfedezései rávilágítanak a mai médiatájra, és segíthetnek feltérképezni a média jövőjébe vezető expedíciónkat.