Értékelés:
Dr. Alex Lovelace „A médiaoffenzíva” című könyve jól kutatott és meggyőző nézőpontot kínál a média szerepéről a második világháború alakításában, amely mind a katonai, mind a politikai döntéseket befolyásolta. A könyv mind a tudósok, mind az általános olvasók számára hozzáférhető, aprólékos hivatkozásokkal és különböző második világháborús dokumentumokból merített betekintéssel.
Előnyök:Nagyon jól kutatott, érdekes, megváltoztatja a háború perspektíváját, kiváló a tudósok és a nagyközönség számára, szigorú, mégis olvasmányos, friss meglátásokkal szolgál, aprólékosan hivatkozik, személyes naplókon és katonai visszaemlékezéseken alapul, fontos tanulságokkal szolgál a jelenlegi politikai és katonai stratégia számára.
Hátrányok:A könyv esetleges hátrányairól nem számoltak be.
(3 olvasói vélemény alapján)
The Media Offensive: How the Press and Public Opinion Shaped Allied Strategy During World War II
A második világháború médiaháború volt. Franklin D. Roosevelt elnök természetesen nagymértékben felhasználta a sajtót, de a háború előrehaladtával a média is befolyásolni kezdte a parancsnokok döntéseit a harctéren. Douglas MacArthur tábornok Fülöp-szigetekről való kimentése a közvéleményre való tekintettel arra kényszerítette a szövetségeseket, hogy a csendes-óceáni háborút két egymással versengő hadszíntérre osszák fel. Omar Bradley aggodalma az amerikai közvélemény miatt meggyőzte Dwight D. Eisenhower tábornokot, hogy az amerikaiakat is bevonja a tengelyhatalmak elleni végső támadásba Tunéziában. Ifjabb George S. Patton tábornok átrohant Szicílián, hogy elnyerje a média figyelmét és a britek tiszteletét. Mark Clark tábornok hírnévéhsége és Róma elfoglalásának dicsősége lehetővé tette, hogy egy egész német hadsereg megmeneküljön a pusztulástól. A negatív médianyomás és a brit morált károsító V-1 bombáktól való félelem adta a lendületet a normandiai kitöréshez és a Hollandia felszabadítására tett sikertelen kísérlethez 1944 őszén. Bernard Montgomery brit tábornok a sajtónak az ardenneki csata során tett megjegyzései miatt majdnem elvesztette parancsnokságát, és hatalmas rossz érzéseket keltett a szövetségesek körében. Nem sokkal később Eisenhower a francia közvélemény miatt kénytelen volt megtartani a veszélyesen kitett Strasbourg városát. A V-E-napra még Eisenhower is megpróbált nagyobb nyilvánosságot szerezni az amerikai, nem pedig a szövetséges egységek számára.
A Médiaoffenzíva új módot kínál a második világháború alatti katonai-média kapcsolatok megértésére. A sajtó és a közvélemény nemcsak azt alakította, hogy miként látták a konfliktust, hanem azt is, hogy hogyan harcoltak ellene. Alexander Lovelace bemutatja, hogy az amerikai hadsereg többször is felfedezte, hogy a legjobb hatást a pontos hírek eredményezték. Az igaz hírközlést - amelyet úgy definiáltak, mint olyan hírközlést, amely pontosan ábrázolja a leírt eseményeket - nem a hadsereg, de még a média sem tudta megalkotni, hanem csak az azt kereső szabad sajtó révén jöhetett létre.
Lovelace a második világháborút új és egyedülálló módon mutatja be, a médiát és a közvéleményt a harctéri döntéshozatal középpontjába helyezve. A második világháború alatti médiáról szóló korábbi tudományos munkákkal ellentétben, amelyek a cenzúrára, a propagandára vagy a haditudósítók kalandos történeteire összpontosítottak, a The Media Offensive új irányba tereli a haditudósítás történetírását. A "haditudósítás új történetének" is nevezhető műben a hangsúly a hadsereg által a riporterek felett gyakorolt ellenőrzésről arra helyeződik át, hogy a katonai döntéseket hogyan alakította a sajtó.