A megfigyelés kultúrája: A megfigyelés mint életforma

Olvasói vélemények

A David Lyon által írt „A felügyelet kultúrája” című könyv kritikái vegyes fogadtatást tükröznek a hozzáférhetőség és az írásmód tekintetében, bár sokan egyetértenek a téma fontosságában. Néhány olvasó tanulságosnak és elgondolkodtatónak találta a könyvet, míg mások kritizálták tudományos hangvételét és sűrűségét.

⬤ Néhány olvasó számára lebilincselő és hozzáférhető írás.
⬤ Tanulságos vita az önmegfigyelésről és a mindennapi megfigyelési gyakorlatról.
⬤ Fontos téma a mai társadalom szempontjából.
⬤ Gondolkodásra serkent és további vitákra ösztönöz a megfigyelés hatásairól.

⬤ Túlságosan tudományos és sűrű az általános olvasóközönség számára, így nehéz megérteni.
⬤ Egyes olvasók szerint az írásmód unalmas, az érdekes téma ellenére.
⬤ Hiányzik a megfigyelési kultúra negatív aspektusainak átfogó feltárása.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy nem ad hatékony választ a megfigyeléssel kapcsolatban feltett fontos kérdésekre.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Culture of Surveillance: Watching as a Way of Life

Könyv tartalma:

A 9/11-től a Snowden-ügyek kiszivárogtatásáig a megfigyeléssel kapcsolatos történetek egyre inkább uralják a címlapokat. A megfigyelés azonban nem csak „velünk történik”, hanem a mindennapi életben is. Alávetjük magunkat a megfigyelésnek, mert azt hisszük, hogy nincs semmi rejtegetnivalónk. Vagy megpróbáljuk megvédeni a magánéletünket, vagy tárgyalunk azokról a feltételekről, amelyek mellett mások hozzáférhetnek az adatainkhoz. Ugyanakkor részt veszünk a megfigyelésben, hogy felügyeljük a gyerekeket, megfigyeljük a többi közlekedőt, és megvédjük a tulajdonunkat. A közösségi média lehetővé teszi számunkra, hogy másokon és saját magunkon is rajta tartsuk a szemünket. Ez a megfigyelés kultúrája.

Ez a fontos könyv a mindennapi felügyelet képzeletvilágát és gyakorlatát vizsgálja. Nem a csúcstechnológiás, szervezett megfigyelési műveletekre összpontosít, hanem a megfigyelés változatos, hétköznapi tapasztalataira, amelyek az alkalmi és gondatlan megfigyeléstől a célzott és szándékos megfigyelésig terjednek. Ragaszkodik ahhoz, hogy ideje felhagyni az orwelli metaforák használatával, és olyanokat találni, amelyek alkalmasak a huszonegyedik századi megfigyelésre -- a „The Circle”-ből vagy a „Black Mirror”-ból.

David Lyon szerint a megfigyelési kultúra nem választható el a megfigyelő államtól, a társadalomtól és a gazdaságtól. Ezekből táplálkozik. Feltárja, hogy a megfigyelés kultúrája hogyan segíthet a nemkívánatos fajta megfigyelés meghonosításában és naturalizálásában, és megvizsgálja, hogy a megfigyelés mely fajtáit lehetne a közjó és az emberi boldogulás érdekében előmozdítani.