Olvasói vélemények
Összegzés:A „Valljuk meg a megfoghatatlan Istent” című könyv az isteni megfoghatatlanság tanának átfogó értékelését nyújtja a klasszikus teizmus szemszögéből. A könyv esszégyűjteményként épül fel, amely önállóan is olvasható, így széles közönség számára hozzáférhetővé teszi. A szerzők tisztázzák a tan történelmi és teológiai alapjait, miközben kitérnek a kortárs kritikákra, és mélyebb megértésre, valamint további önálló tanulmányozásra ösztönöznek.
Előnyök:⬤ Átfogó és koherens vizsgálódás az isteni impozícióról, amely egyaránt alkalmas a művelt laikus olvasók és a szakemberek számára.
⬤ Minden fejezet önállóan is megállja a helyét, miközben hozzájárul az átfogó képhez, megkönnyítve mind az egyéni, mind a kollektív megértést.
⬤ Jól felépített, a bibliai, történeti és szisztematikus teológia keverékével, ami a szemináriumi hallgatók, lelkészek és komoly teológiai hallgatók számára létfontosságú forrássá teszi.
⬤ Tematikailag gazdag és tudományos szempontból szigorú, ugyanakkor áhítatosan inspiráló.
⬤ Hasznos indexek és szójegyzék növeli a könyv referenciaértékét.
Hátrányok:⬤ Némi ismétlés a vitatott versek korlátozott száma miatt.
⬤ Komoly elkötelezettséget igényel a szigorú tartalommal való foglalkozás, így nem könnyű olvasmány.
⬤ Néhány olvasó talán több interakcióra vágyik a passzibilizmust támogató modern forrásokkal.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Confessing the Impassible God: The Biblical, Classical, & Confessional Doctrine of Divine Impassibility
Könyv tartalma:
A könyv felépítése a következő. A Bevezetés az isteni megragadhatatlanság tanának fontosságát hangsúlyozza. Az olvasóknak fel kell ismerniük, hogy a klasszikus értelemben vett isteni érzéketlenséggel való babrálás olyan következményekkel jár, amelyek mindig a keresztény hit más alapvető cikkelyeinek veszélyeztetését eredményezik. A fő érvelés hét részből áll. Az I. rész a prolegomena létfontosságú kérdéseivel foglalkozik. A tan pozitív kifejtése előtt felvázoljuk teológiai módszerünket. Az 1. fejezet az isteni megragadhatatlanság tanának teológiai grammatikáját tárgyalja. Olyan fontos fogalmakat tárgyalunk, mint a bibliai metafizika, az aktus és a potencia, valamint a lét analógiája. Ezek olyan alapvető és döntő fontosságú fogalmak, amelyeket már az elején meg kell értenünk. A 2. fejezet bevezetést nyújt a mindvégig alkalmazott hermeneutikai módszerbe. E két fejezet együttesen tükrözi elkötelezettségünket a klasszikus teizmus hagyományos nyelvezete és a református hagyomány hermeneutikája iránt, ahogyan az a XVI. és XVII. századi angol református hitvallásokban megfogalmazódott. Amint az olvasók a következő fejezetek olvasása során tisztában lesznek vele, a módszer kérdése döntő és alapvető fontosságú ebben a vitában. A II. rész (3-7. fejezet) az Ó- és Újszövetséget tárgyalja. Bár nem tárgyalja a Szentírás összes lehetséges szövegét, az isteni megragadhatatlanság témájával kapcsolatos legfontosabb szövegeket tárgyalja.
E fejezetek sorrendje tükrözi hermeneutikai módszerünket: először az Isten természetéről szóló szövegeket vesszük sorra, majd azokat a szövegeket, amelyek a változhatatlanságról és a megragadhatatlanságról szólnak, és végül azokat a szövegeket, amelyek Isten valamiféle passzivitására utalnak. Minden bizonyságtételes rész rövid konklúzióval zárul. A III. rész (8-9. fejezet) az isteni megragadhatatlanság tanának történetét tekinti át. Azt igyekszünk bemutatni, hogy az egykor katolikus tanítás mára elmosódott, ahogy a különböző teológiai hagyományok tudósai újrafogalmazták, módosították, és néhány esetben elvetették a klasszikus teizmusnak az isteni megfoghatatlanság iránti elkötelezettségét. A IV. rész (10-12. fejezet) szisztematikus-teológiai megközelítést kínál a témához. Feltételezi az I-III. részt, és azokra épít. Gondosan tárgyalja az olyan kérdéseket, mint az isteni érzéketlenség viszonya Isten lényegéhez és tulajdonságaihoz, az isteni vonzalmakhoz és Isten Fiának megtestesüléséhez. Célunk, hogy az olvasók felismerjék az isteni érzéketlenség jelentőségét a keresztény hit számos más alapvető tanításával kapcsolatban. Ez része a Hitvallásunkban foglalt tanrendszerünknek.
Az érzéketlenséggel való babrálásnak messzemenő következményei vannak. Az V. rész (13. fejezet) áttekintést nyújt az isteni érzéketlenségről szóló tanításról, ahogyan azt a Második Londoni Hitvallás (1677/89) tartalmazza. Ez a hitvallási dokumentum ugyanazt a tant vallja az isteni érzéketlenség kérdésében, mint a Westminsteri Hitvallás (1647) és a Savoyai Nyilatkozat (1658). Bemutatják a tan helyét a Hitvallásban, valamint a többi megvallott igazsághoz való viszonyát. A VI. rész (14. fejezet) az isteni érzéketlenség gyakorlati teológiájának kifejtésére törekszik. A tanítás következményeit az Isten üdvözítő megismerése, a keresztény élet, az istentisztelet és a lelkipásztori szolgálat témakörökben vázolja fel. A VII. rész (15. fejezet) záró megjegyzésekkel és az igenlések és tagadások felsorolásával szolgál az egész tanulmány fényében. Ezenkívül két függeléket is mellékeltünk, amelyek könyvismertetéseket tartalmaznak az isteni megragadhatatlanság klasszikus tanának módosítására tett kortárs kísérletekről. Az előszót Paul Helm írta. James Dolezal, J. V. Fesko, Ryan McGraw és Fred Sanders jóváhagyása.
