A megismerés poétikája: Gondolkodás kísérleti verseken keresztül

Olvasói vélemények

A könyv az idegtudomány, a kognitív tudomány és a kísérleti költészet metszéspontját vizsgálja, és azt állítja, hogy a kísérleti költők elméjét egyedi tapasztalataik és kreatív gyakorlataik alakítják. A kötetben kiemelkedő költők és teoretikusok beszélgetései szerepelnek, hangsúlyozva az inkluzivitást, és betekintést nyújtva a különböző költői mozgalmakba. A terjedelmes jegyzetek és a bibliográfia fokozza a tudományos mélységet, értékes forrásként pozícionálva a könyvet a kísérleti poétika területén.

A könyv gazdag feltárást nyújt arról, hogy a kísérleti költészet hogyan lép kölcsönhatásba a kognitív tudományokkal. Különböző neves költők és teoretikusok vitáit tartalmazza, kiemelve a különböző nézőpontokat. Dicséretes az inkluzivitás és az afroamerikai költők képviseletének hangsúlyozása. A könyv jól kutatott, kiterjedt jegyzetekkel és bibliográfiával rendelkezik, ami erős tudományos forrássá teszi. Az osztálytermi gyakorlatok beillesztése diákbaráttá teszi a könyvet.

Mélysége ellenére a könyv hiánypótlónak tekinthető, elsősorban a tudományos körökben dolgozókat szólítja meg. Néhány neves tudós, mint például N. H. Pritchard, megemlítésre kerül, de az afroamerikai költők bemutatásából kimarad. A gondolatok összetettsége kihívást jelenthet a költészet és a kognitív tudományok tudományos diskurzusában járatlan olvasók számára.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Poetics of Cognition: Thinking Through Experimental Poems

Könyv tartalma:

A megismerés poétikája a kísérleti poétika anyagi hatásait vizsgálja a kognitív tudományokból származó új bizonyítékok segítségével.

Azt a kérdést teszi fel, hogy: Hogyan "gondolkodnak" a kísérleti versek, és hogyan gondolkodunk rajtuk keresztül? Jessica Lewis Luck olyan kísérleti módokat vizsgálva, mint az új mondat, a proceduralizmus, a projektív vers, a hangköltészet és a vizuális költészet, azt állítja, hogy a kísérleti versek nem annyira a tartalmat, mint inkább a megtestesült elme tevékenységét materializálják, és így a kiterjesztett megismerés erőteljes eszközeként működhetnek, mind az író, mind az olvasó számára. Míg a jelenlegi kritikai megközelítések hajlamosak arra, hogy a kísérletezés hatásait kizárólag az érzelmek és az érzékelés szempontjából írják le, Luck az érzésről áttér a gondolkodásra, amelyet ezek a versek generálhatnak, kiterjesztve a kísérleti költői hatások lehetséges robbanási sugarát a nyelvi, hangzásbeli és vizuális feldolgozás területeire, és feltárva egy olyan transzformációs potenciált, amelyet a szigorúan affektív megközelítések elmulasztanak.

A kognitív kutatások, amelyekre Luck támaszkodik, azt sugallják, hogy a kísérleti költészet idegensége átformálhatja az olvasó elméjének tevékenységét, új figyelem-, észlelési és megismerési formákat hozva létre. A könyv azzal zárul, hogy az elméletről a gyakorlatra tér át, és a kísérleti versek által keltett gondolkodásmódból a tanítás formáit vonja ki, hogy jobban lehetővé tegye az olvasókban kifejtett átalakító hatásukat, és a költészetpedagógiát a huszonegyedik századba emelje.