A megosztott szellem: A polgárháborús káplánok emlékiratai - A Konföderáció

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a könyv értékes betekintést nyújt az uniós lelkészek polgárháború alatti tapasztalataiba, hangsúlyt fektetve a személyes vallomásokra és a történelmi kontextusra. Néhány olvasó azonban bizonyos részeket száraznak, a térképek és fényképek elrendezését pedig kényelmetlenül találta.

Magával ragadó, első kézből származó beszámolók káplánoktól, érdekes betekintés a polgárháborús életbe, olvasmányos a történelem iránt érdeklődők számára, és jó forrás a háború spirituális összefüggéseinek megértéséhez.

Egyes tartalmak száraznak és érdektelennek tűntek, az apró betűk nehezítették az olvasást, a térképek és fényképek rosszul voltak elhelyezve, és némi zavart okozott más kapcsolódó könyvekkel való összevisszaság.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Spirit Divided: Memoirs of Civil War Chaplains-The Confederacy

Könyv tartalma:

A polgárháborús emlékiratok ezen antológiájában tisztább képet kapunk néhány káplánról, akik e nagy konfliktus alatt szolgáltak. A káplánok a csatatéren mindenütt jelenlévő megfigyelők közé tartoztak, és néhányan részletesen írtak élményeikről. A mindkét hadseregben szolgáló 3695 káplán közül 87-en írtak ezredtörténetet vagy publikáltak személyes emlékiratokat, nem számítva a levelek sokaságát és a több mint 300 hivatalos jelentést. Mégis, soha nem volt még olyan átfogó gyűjtemény, amely a konföderációs és az uniós hadseregek káplánjainak emlékiratait együtt mutatta volna be. Ebben az úttörő munkában a konföderációs káplánok közül sokan írják, hogy ellenezték az elszakadást, és csak akkor vetették alá magukat annak, amikor a háború elkerülhetetlen volt. Ráadásul a lelkészek közül néhányan, akik káplánok lettek, aktívan részt vettek a fekete rabszolgák szolgálatában. Felszólaltak a rabszolgasorban tartott rabszolgák elhanyagolása és bántalmazása ellen mind a háború előtt, mind a háború alatt. John L. Girardeau tiszteletes például a dél-karolinai Charlestonban a háború előtt nagy missziós gyülekezetet alapított a rabszolgák számára.

Isaac Tichenor tiszteletes 1863-ban az alabamai törvényhozás előtt bírálta a rabszolgatartó rendszer visszaéléseit.

Charles Oliver káplán pedig 1864-ben azzal a gondolattal prédikált az Észak-Virginiai Hadsereg fekete munkásainak, hogy többet kell tenni értük. Bár ezek az erőfeszítések jelentéktelennek tűnhetnek az egész rabszolgarendszer óriási méreteit tekintve, mégis azt tükrözik, hogy a déli káplánok körében nem hiányzott teljesen a szociális lelkiismeret. A csatamezőtől a szószékig a konföderációs lelkészek meglepő és összetett egyéniségek voltak. Fedezze fel most először a nagy küzdelemnek ezt az aspektusát az egyes káplánok saját szavai alapján.