Olvasói vélemények
Összegzés:David Congdon „A megváltó Isten” című könyve merész teológiai javaslatot tesz, amelynek középpontjában az egyetemes üdvösség áll, krisztológiai szemszögből. Mélyen foglalkozik az egzisztenciális és a dialektikus teológiával, jelentősen hozzájárulva a kortárs teológiai vitákhoz. Bár dicsérik meglátásaiért és alaposságáért, megjegyezték bonyolultsága és akadémikus stílusa miatt, ami egyes olvasókat elidegeníthet.
Előnyök:A könyvet dicsérik az üdvösségteológiával kapcsolatos gondolatébresztő meglátásaiért, a teológiai hagyományok elsajátításáért és az összetett gondolatok világos megfogalmazásáért. Az olvasók üdítőnek és a kortárs hitviták szempontjából kulcsfontosságúnak találták Congdon univerzalizmus, Krisztus szerepének és az apokaliptikus hagyományok relevanciájának feltárását. Érinti a társadalmi igazságosság és befogadás kérdéseit is, ami rezonál a mai olvasók aggodalmaira.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak, hogy a könyv nagyon elvont és erősen tudományos jellegű, ami a laikus olvasók számára kevésbé hozzáférhetővé teszi. Egyesek szerint elviselhetetlenül sűrű, és a teljes megértéséhez jelentős elmélkedésre és előzetes teológiai ismeretekre van szükség. Van olyan érzés, hogy elidegenítheti azokat, akik inkább gyakorlati, lelkipásztori alkalmazásokat keresnek, mint bonyolult elméleti vitákat.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The God Who Saves
Könyv tartalma:
A keresztény univerzalizmus bibliai, filozófiai és történelmi dimenzióit vizsgálták. A The God Who Saves (Az Isten, aki megment) először vizsgálja szisztematikus teológiai perspektívában.
Ezzel egyúttal az egyetemes üdvösség új, posztmetafizikai, egzisztenciális és hermeneutikai szempontból kritikus megközelítését is kínálja. Az eredmény egy konstruktív szoteriológiai beszámoló, amely igazságot szolgáltat mind az isteni kegyelem egyetemes hatókörének, mind az emberi lét történetiségének. A The God Who Saves című könyvben David W.
Congdon a teológiát szisztematikusan az Isten uralmának apokaliptikus betöréséről szóló újszövetségi tanúságtétel köré igazítja. Az eredmény egy következetesen szoteriocentrikus teológia.
Rudolf Bultmann, Ernst Kasemann, Eberhard Jungel és J. Louis Martyn meglátásaira építve Isten üdvözítő tettét olyan eszkatológiai eseményként értelmezi, amely Krisztusban megfeszíti a régi kozmoszt. Az ember a megváltásban öntudatlan, egzisztenciális együttkeresztelkedésén keresztül vesz részt, amelyben minden egyes személyt Isten megszakít és önmagán kívülre helyez.
Az egyszerre tudományos szempontból szigorú és lelkipásztori szempontból érzékeny A megváltó Isten új lehetőségeket nyit meg nemcsak annak megértésére, hogy mi az üdvösség, hanem arra is, hogy ki az az Isten, aki a mi üdvösségünket hozza létre. Íme egy interdiszciplináris gyakorlat a dogmatikai teológiában a huszonegyedik század számára.
