A méhek meséje és más írások - Közhasznúságok'.

Olvasói vélemények

A „A méhek meséje” kritikái kiemelik Bernard Mandeville jelentős hozzájárulását a kora újkori Európa politikai filozófiájához és szatírájához. Kiemelik gondolatainak forradalmi vonatkozásait, különösen az emberi természetre, az egoizmusra és a társadalmi fejlődésre vonatkozóan. Míg magát a verset különcnek tartják, a hozzá fűzött kommentárokat mélyrehatónak és elgondolkodtatónak tartják. Az olvasók értékes forrásként értékelik a könyvet a történelmi politikai elméletek megértéséhez, bár elismerik, hogy nem minden közönségnek tetszhet.

A könyv kiváló bevezetést nyújt Mandeville gondolataiba és a politikai elmélet szempontjából való jelentőségébe. Dicsérik az emberi természetre, az egoizmusra és a társadalmi dinamikára vonatkozó mély meglátásaiért. A bevezető esszéket és a kommentárokat különösen érdekesnek és informatívnak tartják. Párhuzamot von más gondolkodókkal, például Adam Smith-szel és Rousseau-val is, ami gazdagítja az olvasás élményét.

Egyes olvasók a „Morajló kaptár” című verset ostobának és a kor más szatirikus műveihez képest nem tartalmasnak találják. A könyv vonzereje elsősorban a politikai filozófia iránt érdeklődőkre korlátozódhat, potenciálisan elidegenítve az általános olvasókat. Emellett a műről alkotott első benyomások a mélység alábecsüléséhez vezethetnek.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Fable of the Bees and Other Writings - Publick Benefits'

Könyv tartalma:

Ez a kiadás A fabula két kötetének leglényegesebb részein kívül tartalmaz egy válogatást Mandeville Egy vizsgálat a becsület eredetéről című művéből, valamint válogatásokat Mandeville két legfontosabb forrásából: Pierre Bayle és a janzenista Pierre Nicole.

Hundert bevezetője Mandeville-t számos tizennyolcadik századi vitában helyezi el - különösen a kereskedelmi modernitás természetéről és erkölcsiségéről szóló vitában -, és kiemeli, hogy műve milyen mértékben állt központi problémaként nemcsak közvetlen angol kortársai, hanem olyan filozófusok számára is, mint Hume, Rousseau és Kant. A válogatás elég tartalmas ahhoz, hogy hűen bemutassa Mandeville-t mint társadalomelméletírót, és elég tömör ahhoz, hogy olyan kurzusokon is felhasználható legyen, amelyek nem tudnak egy hétnél többet szánni a munkásságára.