Értékelés:
Robert Burton „A melankólia anatómiája” című műve a melankólia és a mentális betegségek gazdag és humoros feltárása, amely a széleskörű történelmi és filozófiai meglátásokat költői nyelvezettel ötvözi. Miközben a könyvet mélységéért és szellemességéért ünneplik, kritika éri a nehézkes, egykötetes formátum és egyes kiadások minősége miatt, különösen a digitális változatok esetében, amelyekből hiányoznak a lényeges fordítások.
Előnyök:⬤ A melankólia mély és humoros feltárása, Montaigne műveihez hasonlítva.
⬤ Történelmi és filozófiai utalásokban gazdag, tanulságos betekintést nyújt a 17. századi gondolkodásba.
⬤ Az írásmód költői és magával ragadó, a próza és a költészet keveredésével.
⬤ Figyelemre méltó a latin és görög irodalomból származó széleskörű idézetek miatt, ami tudományos forrássá teszi.
⬤ A William H. Gass által írt bevezető és a NYRB kiadásának szilárd kötése növeli az értéket.
⬤ A könyv fizikai mérete miatt nehézkes és nehezen kezelhető, különösen egyetlen kötetben.
⬤ Egyes kiadások, különösen a digitális változatok, rosszul szerkesztettek, és hiányoznak a latin nyelvű részek fordításai.
⬤ Az elavult írásmód nem biztos, hogy tetszeni fog az összetett mondatszerkezetekhez nem szokott modern olvasóknak.
⬤ Gyenge minőségű fakszimilek kerültek forgalomba, amelyek félremagyarázhatják az eredeti művet.
(78 olvasói vélemény alapján)
The Anatomy of Melancholy: (Unabridged)
A melankólia anatómiája - önérzetesen - a könyv, amely minden könyvnek véget vet. A mérhetetlenül olvasott Robert Burton állította össze egy 17.
századi könyvtárban fellelhető könyvekből, hogy megmagyarázzon és számot adjon minden emberi érzelemről és gondolkodásról. Az első részben Burton meghatározza a melankólia „beltenyésztett betegségét”, tárgyalja az okait, és leírja a tüneteket. A második rész a gyógyításával foglalkozik.
A szerelmi melankólia az utolsó és leghosszabb rész témája. Az elbeszélés mestere, Burton a világ nagy szerelmi történeteinek többségét példaként hozza, bemutatva a pszichológiai problémák modern megközelítését.
Burton eleven, köznyelvi stílusa éppoly egyéni, mint témája. Fantáziadús és ékesszóló, tele van klasszikus utalásokkal és latin címkékkel, amelyek a furcsa és szokatlan információk iránti szeretetéről és műveltségéről egyaránt tanúskodnak.
Burton mestere a felsorolásoknak és a katalógusoknak, de ezek hangzatos sodrását gyakran megtörik humoros beszólásai. Ez a kiadás, éles, tiszta, modern betűtípussal, teljes és rövidítetlen.
