Értékelés:
John Parrington „A komplex genomunk” című könyve az emberi genom összetettségét vizsgálja, és megkérdőjelezi a biológia hagyományos hiedelmeit. A könyv a genetikai kutatások mélyreható áttekintését nyújtja, a terület történelmi mérföldköveire építve. Bár a tartalom gazdag és informatív, a könyv sűrű írásmódja és a papírkötéses kiadás kis betűmérete egyes olvasók számára nehézséget okozhat.
Előnyök:⬤ Mélyreható és átható tartalom, amely átfogó áttekintést nyújt a genetikáról és a genomikáról.
⬤ A szerző a téma teljes körű ismeretéről és a terület mély tiszteletéről tesz tanúbizonyságot.
⬤ Részletes betekintés a kortárs genetikai kutatásokba és a genom összetettségébe a hagyományos redukcionizmuson túl.
⬤ Kiterjedt bibliográfia a további olvasáshoz.
⬤ Történelmi kontextus segíti a genetika megértését.
⬤ Sűrű írásmód, amely néhány olvasó számára kihívást jelenthet.
⬤ A paperback kiadásban a kis betűméret megnehezíti az olvasást.
⬤ Egyes szakaszok, különösen a vége felé, kevéssé járulnak hozzá a fő témához.
⬤ A jobb megértéshez legalább némi genetikai háttértudás szükséges.
(48 olvasói vélemény alapján)
The Deeper Genome: Why There Is More to the Human Genome Than Meets the Eye
Több mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor a Humán Genom Projekt befejezte a teljes emberi genom feltérképezését, nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy az emberi génekről szerzett ismereteinket hamarosan felhasználhatjuk számos örökletes betegség kezelésére, és megérthetjük, mi tesz minket egyedivé az állatok között. De a dolgok nem így alakultak.
Először is, kiderült, hogy sokkal kevesebb génünk van, mint eredetileg gondoltuk - alig több mint 20 000, vagyis ugyanannyi, mint egy gyümölcslégynek vagy egy féregnek. Ráadásul a DNS-nek a fehérjéket kódoló gének aránya mindössze 2%-a volt. Tehát a genom többi része felhalmozott "szemét" volt?
A dolgok megváltoztak a Humán Genom Projekt korai, mámoros napjai óta. A kialakuló kép azonban sokkal izgalmasabb.
Ebben a könyvben John Parrington elmagyarázza a napvilágra kerülő legfontosabb jellemzőket - néhányat, például a nemzetközi ENCODE-program eredményeit, amelyek még mindig sokat vitatottak és ellentmondásosak. Vázlatosan bemutatja a génállomány mélyebb rétegeit, beleértve a gének be- és kikapcsolását irányító és koordináló szabályozó elemek rétegeit; a 3D geometria hatását; a kritikus szerepet játszó új RNS-ek felfedezését; a környezet és az élettapasztalatok által befolyásolt epigenetikai változásokat, amelyek az egypetéjű ikreket különbözővé tehetik, és továbbadhatók a következő generációnak; valamint a neandervölgyiek és a csimpánzok genomjával való összehasonlításokból származó, fajunk fejlődésére vonatkozó nyomokat.
Egyre többet tudunk meg önmagunkról és számos betegség genetikai aspektusairól. Az emberi genom azonban összetettségében, rugalmasságában és a környezeti jelzésekre való reagálási képességében sokkal kifinomultabbnak bizonyul, mint azt valaha is gondoltuk.
