Értékelés:

Philip Schultz memoárja írói útjának mélyreható feltárása, amely mélyen belemerül a hatásokba és a személyes kihívásokba, amelyekkel szembe kellett néznie. A könyv betekintést nyújt a „személyiségírásba”, bemutatva annak értékét a kreatív kifejezésben. Az olvasók nagyra értékelik érzelmi mélységét és a neves irodalmi személyiségekkel való gazdag kapcsolatait.
Előnyök:Magával ragadó történetmesélési stílus, mély betekintés az írásba és az érzelmi gyógyulásba, értékes tanulságok a személyiségírásról, emlékezetes interakciók ismert szerzőkkel, és a próza költői minősége.
Hátrányok:Néhány olvasó kiábrándítónak találta a könyvet, úgy érezték, hogy bizonyos területeken hiányzik belőle az érzelmi mélység, és azt javasolták, hogy elmulasztotta a hatásosabb történetmesélés lehetőségeit.
(9 olvasói vélemény alapján)
Comforts of the Abyss: The Art of Persona Writing
Az elismert költő, Philip Schultz írói pályafutása során végig küzdött a fejében lévő sötét hanggal - a „szaros madárral”, ahogy néhai barátja, a költő Ralph Dickey nevezte -, amely bizonytalanságát suttogja, és megkérdőjelezi alkotóképességét. A persona writing, egy olyan módszer, amelynek segítségével kölcsönveszi a befutott írók hangját és temperamentumát, képzeletbeli távolságot és perspektívát kínál neki saját negatív hajlamaival szemben.
Ebben az őszinte és nagyvonalú könyvben Schultz elgondolkodik a New York állam északi részén, egy bevándorlók lakta környéken töltött korai életéről, Ernest Hemingway és John Keats által inspirált első íráskísérleteiről, a diszlexiával való küzdelméről, valamint az apja és a saját életében tapasztalt kudarcokról. Az őt befolyásoló írókkal - köztük Elizabeth Bishoppal, Joan Didionnal és Norman Mailerrel - való meglepő, olykor humoros és bátorító találkozásokon, valamint a veszteség megható tapasztalatain keresztül Schultz megtanulja, hogyan lehet a fájdalomból személyiséget formálni.
A Comforts of the Abyss (A szakadék vigasza) éleslátó, tanulságos és mélyreható, és feltárja, hogyan lehet a személyiségek írását eszközként használni az író saját történetének feltárására, és ez az a filozófia, amelyre Schultz 1987-ben megalapította az Írók Stúdióját.