Olvasói vélemények
Összegzés:Susan Blackmore „A mémgép” című írása a mémek mint a génekhez hasonló replikátorok fogalmát vizsgálja, elemezve a kultúra és az emberi viselkedés evolúciójában betöltött szerepüket. A könyv alapos áttekintést nyújt a mémelméletről, kitérve mind az alapfogalmakra, mind a kritikákra, miközben a nyelvtől a vallásig számos példát hoz fel. Egyes kritikusok azonban nem találják meggyőzőnek és túlságosan bonyolultnak az érveket, a kritikák középpontjában a mémdefiníciók homályossága és a könyv filozófiai implikációi állnak.
Előnyök:⬤ Eklektikus és ösztönző elemzés ambiciózus következtetésekkel.
⬤ Az összetett fogalmak világos magyarázata.
⬤ A mémekkel és kulturális következményeikkel kapcsolatos különböző nézőpontok bemutatása.
⬤ Jó bevezetés a memetika területére, összekapcsolva a tágabb értelemben vett evolúciós elmélettel.
⬤ Elgondolkodtató, különösen az önazonosság és a cselekvőképesség tekintetében.
Hátrányok:⬤ Egyes érvek túl bonyolultnak vagy nem meggyőzőnek tűnnek.
⬤ A kritikák a szigorú definíciók és a mémekkel kapcsolatos egyértelműség hiányát említik.
⬤ Az utolsó fejezetek filozofikusnak vagy kevésbé koncentráltnak tűnhetnek.
⬤ Egyes olvasók szerint a könyv terjedelmes, és túlságosan sok összehasonlítást tartalmaz a meglévő elméletekkel.
⬤ Kritika az empirikus bizonyítékok hiánya és az összetett gondolatok esetleges túlzott leegyszerűsítése miatt.
(142 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Meme Machine
Könyv tartalma:
Mi az a mém? A mém Richard Dawkins Az önző gén című könyvében jelent meg először, és a mém minden olyan ötlet, viselkedés vagy készség, amely utánzással átvihető egyik személyről a másikra: történetek, divatok, találmányok, receptek, dalok, a szántás, a baseball vagy a szobrászat módja. A mém egyben az egyik legfontosabb - és legvitatottabb - fogalom, amely A fajok eredete közel 150 évvel ezelőtti megjelenése óta született.
Susan Blackmore a The Meme Machine című könyvében bátran állítja: "Ahogyan testünk tervezése csak a természetes szelekció szempontjából érthető meg, úgy elménk tervezése is csak a mémszelekció szempontjából érthető meg." Blackmore valóban kimutatja, hogy amint távoli őseink elsajátították az utánzás döntő fontosságú képességét, egy második típusú természetes szelekció vette kezdetét, a legerősebbek túlélése a versengő eszmék és viselkedésmódok között. A legadaptívabbnak bizonyult ötletek és viselkedésmódok - például a szerszámkészítés vagy a nyelvhasználat - túléltek és virágoztak, és a lehető legtöbb elmében megismétlődtek. Ezek a mémek aztán nemzedékről nemzedékre adták tovább magukat azáltal, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy azok génjei, akik elsajátították őket, szintén túléljenek és szaporodjanak. Ezt az elméletet az emberi élet számos aspektusára alkalmazva Blackmore ragyogó magyarázatot kínál arra, hogy miért élünk városokban, miért beszélünk annyit, miért nem tudunk leállni a gondolkodással, miért viselkedünk önzetlenül, hogyan választunk társat, és még sok mindenre.
Bővebben.
A vallásos hitünkre, szabad akaratunkra, "én"-érzékünkre vonatkozó ellentmondásos következményekkel a The Meme Machine provokatív elméletet kínál, amelyről hamarosan mindenki beszélni fog.
