Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv egy vibráló és ünnepi versgyűjtemény, amely a szerzőnek az utcai élet és az emberi tapasztalat iránti szeretetét mutatja be. Gazdag képi világ és elgondolkodtató témák jellemzik, különösen az olyan darabokban, mint a „Vers a mennyországról”. Bár a szerzőt nem ismerik széles körben, a gyűjteményt életerővel teli és kivételes minőségűnek tartják.
Előnyök:Élénk és élettel teli, képekben gazdag, vitára ösztönző, a témák mélysége, különösen a „Poem About Heaven” című versben, a szerző költői képességeit mutatja be.
Hátrányok:A szerző nem túl ismert, ami befolyásolhatja az ismertséget; a humoros próbálkozások nem biztos, hogy minden olvasóhoz eljutnak.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Ascension Days
Könyv tartalma:
Milyen furcsa és intenzív könyv ez David Blairnek vad, nyughatatlan fantáziája van, és úgy használja a nyelvet, mint a fűrészt, a kalapácsot, a bársonyostort. Hihetetlenül gyengéd (és eredeti) szerelmes verseket és enfiláló szatirikus verseket tud írni, ahogyan sok másfajta verset is e pólusok között, és úgy tűnik, ezek mind teljesen otthonosan mozognak, sőt, együtt kell, hogy legyenek ebben a könyvben.
A zenéje, a dikciója, a közhelyek (valaha ) használatának elutasítása, a szintaxisa mind-mind előreviszik a verseit és a szívét. Ez az, ahová a versei mennek: előre. Nemzedéke legjobb költőinek társaságában lesz.
--Thomas Lux Semmi sem maradhat sokáig vízszintes vagy függőleges akár David Blair mini ars poetica-ja is lehetne.
Elkötelezettség a változás örömei és borzalmai iránt, mondhatnánk. Körülbelül tíz éve olvasom Blair verseit - mindig lenyűgözött egyedi hangszínével és hangszínével, szintaxisának feszes izomzatával és vibráló hangsúlyaival.
A dikciója teljesen kötetlen. Kicsit August Kleinzahlerre vagy John Yau-ra emlékeztet ebben--a városi hahotázás karaoke-ja, amelyet kissé az ütemtől eltérően énekel, mindezt a swing kedvéért..... David Blair világelfogadását a stílusossága jelzi, amit a vele találkozó emberek és dolgok provokálnak.
Az agya tudja, hogy állati testben él. És mozog a többi mozgásban lévő elme és test között. Megváltoztatják a legapróbb változások.
Kiegyensúlyozatlan, de nyugodt. Ennek a költőnek az energiája Edwin Denby megjegyzéseit juttatja eszembe De Kooning 1930-as évekbeli festményeiről: A jelenlét csodálatos ereje és súlya egyszerre mozdult el a vászon minden részéről.
Ezek a versek is ezt akarják. --David Rivard, /Boston Review/ David Blair munkássága egyszerre nyilvános és diszkrét, valahol a fekete dobozos színház és egy vakrandi között egy teljesen elbűvölő idegennel. Versei vacsorapartik, intimek és pazarok, nagy gonddal rendezettek, mégis tele váratlan fordulatokkal: a pápa átadja helyét „a bazsarózsa első vörös tekervényeinek”, és egy eltűnt pilóta haja „barna, rostos fénnyé” válik.
Milyen üdítően eltér a kortárs költészettől ez a könyv; élvezet.
--D. A. Powell.
