Icons of the Heavenly Merchant: Ephrem and Pseudo-Ephrem in the Madrashe in Praise of Abraham of Qidun
A negyedik században Mezopotámiában az aszketikus élet virágzásnak indult, olyan úttörők vezetésével, akik a szíriai nyelvű egyházak ősi missziós-aszketikus hagyományait a visszavonulás és az elzárkózás radikálisabb formáival párosították.
Az egyik ilyen úttörő, a qiduni Ábrahám (megh. 367) élete jól szemlélteti ezt az átmenetet és azt, hogy a szentség ilyen radikális követése milyen erőteljes hatást gyakorolt az egyházak életére és hagyományaira.
Őt „mennyei kereskedőnek” érezték, akinek nem a földi árukkal, hanem magával a mennyei dicsőséggel volt dolga. Az ő élete inspirálta a szíriai Szent Efrém-et, hogy egy liturgikus versciklust írjon az ő dicséretére - egy szavakba öntött ikon, amelyet később több utánzó is megszépített és kibővített, és amelyet ma már csak ál-Efrémként ismerünk. Ez a monográfia az Ábrahámot dicsőítő, 15 versből álló madrasza-ciklus első alapos tanulmányát kínálja, különös figyelmet fordítva a retorikai és költői technika, valamint a szentség és az aszketikus gyakorlat változó eszményeinek kereszteződésére.
Alaposan megvizsgálja e művek vitatott hitelességét, lexikájukat, szóhasználati eszközeiket és szerkezetüket, hogy új ablakot nyisson a korai szír aszkézis lenyűgöző környezetére, diskurzusaira és gondolkodására a negyedik század végén és az ötödik század elején. A ciklus teljes angol fordítása a függelékben jelenik meg.
