A mentális ellenálló képesség és egészség kontextuális axiológiai feltételei

Eredeti címe:

Contextual Axiological Conditions of Mental Resilience and Health

Könyv tartalma:

A reziliencia elsősorban a pozitív pszichológián és az egészségpszichológián alapul, de az elméleti konstrukció, amelyet elemez, interdiszciplináris kutatási perspektívákban is jelen van: az orvostudományban, a pedagógiában és a szociológiában.

A monográfia szerzői figyelmet fordítanak az egyén és társadalmi kontextusa kapcsolatának szempontjára. Ezért a kapcsolat, a társadalmi környezettel való információcsere a személy konstitutív értékévé válik (... ).

A monográfia tartalmazza azt a szinte minden fejezetben közvetve megjelenő megállapítást, hogy az emberi mentális ellenálló képesség fejlesztését célzó intézkedések során ellenőrizni kell, hogy a vállalt kölcsönhatások nem zavarják-e a természetes ellenálló képességet. Ezért feltételezhető, hogy az egyén fejlődésének tartós támogatására összpontosító tevékenységet akkor kell végezni, amikor az egyén alakításában viszonylag nagy a plaszticitás. Ezenkívül az ilyen tevékenységeket az adott fejlődési szakaszban lévő emberek képességeihez kell igazítani, és figyelembe kell venni a kulturális feltételeket. A mentális ellenálló képesség növekedését befolyásoló tényezőket sok szempontból ismerik fel, és forrásuk lehet mind a család, mind a tágabb társadalmi környezet (... ).

Jól ismert az a metafora, amelyben az ember élettapasztalatainak felhalmozását egy hosszú, nehezen tervezhető és előre látható utazás előtt a csomagok összepakolásához hasonlítják. Minden negatív, fájdalmas élettapasztalat a metaforikus poggyász nyomasztó súlyát képezi; míg a pozitív élmények célja, hogy ezt a terhet könnyebbé, az utazást pedig biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá tegyék. A bemutatott metafora közvetve leírja a monográfia alapmotívumát, illusztrálva, hogy a legnagyobb leegyszerűsítéssel hogyan jellemezhető az önbecsülés és a reziliencia kialakulása az emberben, azonosítva azokat a tapasztalatok (köztük elsősorban a családi és társadalmi környezet hatása) és a biológiailag kondicionált jellemzők szinergikus hatásával. A pozitív kapcsolatok megtapasztalása révén a gyermek fejleszti azokat a szociális készségeket, amelyek szükségesek a társas csoportban való biztonságos működéshez, ezek révén tárgyal a környezet követelményeivel és a környezet és a későbbi élet körülményei által támasztott kihívások hatékony megvalósításához.