A Messiás és a trón: Zsidó Merkabah-misztika és korai keresztény magasztoskodási beszéd

Olvasói vélemények

A könyv a korai krisztológia mélyreható elemzését nyújtja, hangsúlyozva a zsidó apokaliptikus hagyományokkal és a miszticizmussal való kapcsolatát. Eskola kritikával illeti a krisztológia fejlődéséről szóló korábbi elméleteket, bemutatva, hogy a korai keresztény gondolkodás hogyan használta fel a meglévő zsidó fogalmakat Krisztus felmagasztalásának és isteni természetének megfogalmazására.

A könyv jól kutatott és tudományos igényű, és új perspektívát kínál Krisztus mennybemeneteléről és felmagasztalásáról. Hatékonyan kapcsolja össze a korai keresztény írásokat a zsidó miszticizmussal, így értékes forrás az újszövetségi tanulmányok hallgatói és a kereszténység eredete iránt érdeklődők számára.

Egyes olvasók a könyv tudományos jellegét sűrűnek vagy kihívásnak találhatják, különösen akkor, ha nem ismerik a zsidó miszticizmust vagy a korai keresztény gondolkodást.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Messiah and the Throne: Jewish Merkabah Mysticism and Early Christian Exaltation Discourse

Könyv tartalma:

Befolyásolta-e a zsidó trónmisztika, az úgynevezett "merkabah misztika" a legkorábbi felmagasztalás-krisztológia kialakulását és formálódását? A szerző a feltámadási krisztológiát a zsidó keresztény merkabah hagyomány részeként mutatja be.

Krisztus felmagasztalását olyan mennyei utazásként írták le, amely az isteni dicsőség trónján való trónra emelésében csúcsosodott ki. A keresztény írók valóban kiaknázták a második templomi zsidóság szimbolikus világát, képeit és metaforáit. Az általuk bemutatott felmagasztalásról szóló beszéd azonban teljesen új. Egy egyszerű tipológiai magyarázat nem képes megmagyarázni a korai krisztológia természetét. Krisztust nem mennyei angyali alakként vagy felmagasztalt pátriárkaként ábrázolták. Úgy írták le, mint Isten trónra ültetett Fiát, akinek uralma örökkévaló.

Eskola nyelvészeti és irodalmi módszerek felhasználásával rekonstruálja a krisztológiai kijelentések narratív szerkezetét. Több különböző elbeszélést különböztet meg, amelyek mindegyike az úgynevezett keresztény merkabah hagyomány egy-egy formáját fejezi ki. Az Újszövetségben Krisztus feltámadását a felmagasztalási diskurzus, a kultikus diskurzus és a bírói diskurzus értelmében értelmezték.

Ezek mindegyike más-más elbeszélést hozott létre a magasztos Krisztusról. Továbbá az új megközelítés rávilágít például az úgynevezett örökbefogadási krisztológia gondolatára. A korai zsidó keresztény magasztossági krisztológiában nem létezett az örökbefogadás fogalma. A dicsőség trónján ülő felmagasztalt Krisztust nem pusztán egy mennyei utat tett jámbor zsidónak tekintették, hanem a világ isteni Megváltójának. A zsidó fogalmak intertextuális átalakítása Krisztus mennyei királyként való uralmát hangsúlyozta. Krisztus Úrként való megvallása egyszerre valósította meg a hagyományos zsidó áhítat lényegét - az Istenbe mint mennyei királyba vetett hitet és az Istenhez mint mennyei királyhoz való hűséget.