A Message from the Master
Jelenések 2:7 Akinek van füle, hallja, mit mondott a Lélek a gyülekezetnek. Amikor először kezdtem el írni ezeket a verseket, felkértek, hogy a lelkészem évfordulójára írjam meg az "Üdvözletet".
Azt mondtam, hogy megteszem, de nem tudtam, hol kezdjem. Azt mondtam Istennek, hogy használjon engem, ahogyan csak akar. Ezért imádkoztam és kértem Istent, hogy segítsen felkészülni arra, hogy munkát végezzek Neki.
Azonnal azt mondta, hogy szerezzek egy ceruzát és papírt.
Így tettem, és a szavak tőle jöttek, ahogy elkezdtem leírni őket. Emlékszem, hogy sírtam, imádtam és megköszöntem Istennek, hogy ilyen csodálatos, mert tudom, hogy ez nem én vagyok.
Ez egy ajándék, amit Ő adott nekem, és csak akkor tudom megtenni, ha Ő adja nekem. Időnként lehet, hogy kicsit álmos vagyok, de Ő felébreszt, és azt mondja, hogy vegyek tollat és papírt, vagy egyszerűen csak elkezdi mondani nekem a szavakat, és én elkezdem leírni őket. Néha ez lehet tévénézés, olvasás, munka közben, vagy akár akkor is, ha valaki a szívemen vagy a fejemben van.
Kértem Istent, hogy adjon nekem egy bátorító szót valakinek, hogy a szívén pihenjen, mert Ő tudja, min megy keresztül. Emlékszem egy vasárnap reggel, amikor a templomba készülődtem, énekeltem és dicsértem Őt (tudjátok, hogy ezt szereti). És azt mondtam Neki: "Istenem, szeretnék beküldeni néhány versemet egy versenyre, mondd meg, melyiket küldjem be".
Azonnal megmondta, hogy melyiket küldjem be. Azt is mondta nekem, hogy ezek nem versek, hanem "üzenetek" az Ő népének, és hogy meg kell osztani őket, nem csak nekem kell megtartanom magamnak.
Dicsőség Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Remélem, hogy ez az Isten által ihletett üzenetekből álló könyv valamilyen módon segíteni fog nektek.