Értékelés:
A könyvet az ókori és a korai feudális Japán részletes demográfiai elemzése miatt dicsérik, amely a katonai uralomra való áttérés megértése szempontjából kritikus hiányosságokat pótol. Míg a korábbi korszakok lefedésében kiváló, a későbbi történelmi korszakok lefedésében korlátokba ütközik.
Előnyök:⬤ Nagy szükség van a demográfiai ismeretekre, beleértve a járványügyi és környezeti tényezőket is
⬤ értékes oktatási célokra, különösen a főiskolai történelemórákon
⬤ kiemeli a betegségek és az éhínség hatását a japán történelemre.
Az ismertetés 1400 körül megszakad, kihagyva az olyan jelentős eseményeket, mint a Sengoku Jidai.
(3 olvasói vélemény alapján)
Daily Life and Demographics in Ancient Japan
A tudósok évszázadok óta kíváncsiak arra, milyen lehetett a japán átlagemberek mindennapi élete, különösen a régmúlt korszakokban, például az ókorban (700-1150). William Wayne Farris a történelmi demográfia tudományágát felhasználva kimutatja, hogy e korszak nagy részében Japán össznépessége alig növekedett, közel ötszáz éven át hatmillió körül mozgott.
A stabil népességszám okai összetettek voltak. A legfontosabb, hogy Japánt egy kelet-ázsiai járvány sújtotta, amely generációról generációra számtalan arisztokratát és közembert egyaránt megölt. A himlő-, kanyaró-, mumpsz- és vérhasjárványok megtizedelték a felnőtt lakosságot, ami széles körű társadalmi és gazdasági zavarokat eredményezett.
Az éhínség körülbelül háromévente egyszer ismétlődött, és a lakosság nagy része alultáplált vagy meghalt.
Közép-Japán ökológiai leromlása az aszály és a talajerózió gyakoribbá válásához vezetett. A háború pedig arra késztette a katonákat, hogy tömegesen gyilkoljanak ártatlan embereket.
E zord körülmények között a mezőgazdaságot a földek nagyarányú elhagyása és a gyenge technológiai fejlődés sújtotta. Mind a mezőgazdaság, mind az ipar egyre inkább a munkaerő-takarékos technológiákra tért át. Mivel a munkaerő felértékelődött, a bérek emelkedtek.
A kereskedők a pénz használatáról a cserekereskedelemre tértek át. A városok eltűntek. A család amorf egységgé vált, és a nőknek magas státusuk volt a munkaerőhiányos gazdaságban.
A széthullott családok és a megdöbbentően magas csecsemőhalandóság szintén része volt a rokonsági mintáknak. Az átlagos család hideg, huzatos, tűzveszélyes lakásban élt, karcos kenderből készült ruhát viselt, a legjobb időkben is alig megfelelő ételeket fogyasztott, és a higiéniai körülmények hiányától szenvedett, ami növelte a betegségek kitörésének valószínűségét.
Bár 700 és 1150 között szinte minden ember számára kemény volt az élet, ezek a tapasztalatok olyan befektetéseket jelentettek az emberi tőkébe, amelyek a középkorban (1150-1600) meghozták gyümölcsüket.
