The Minimum Dwelling Revisited: Ciam's Practical Utopia (1928-31)
Ez a könyv a modernista "minimális lakás" intellektuális történetét mutatja be, és azt vizsgálja, hogy a korai modernizmus hogyan tekintette a tömeges lakásépítést a társadalom utópisztikus átalakításának elsődleges eszközének. A könyv újraértékeli a gyakran figyelmen kívül hagyott 2. és 3. CIAM-konferenciát (1929-31), foglalkozik a "minimális lakással" való foglalkozásukkal, és a szervezet történetében mérföldkőnek, valamint a két világháború közötti modernizmus történetének meghatározó pillanatainak mutatja be őket.
1929-ben az avantgárd modernista építészek, köztük Ernst May, Mart Stam, Walter Gropius és Le Corbusier eklektikus nemzetközi csoportja Frankfurtban találkozott a CIAM-konferenciák második alkalmára. Megvitatták a költséghatékony, jó minőségű lakások tervezési programját, új megközelítéseket és eljárásokat keresve a minőség és a funkcionalitás maximalizálása érdekében, miközben a lakosság szélesebb rétegei számára is megfizethetővé tették. A "minimális lakás" jelentésének és formájának feltárása során a lakást mint egy új életmód központját is újraértelmezték, és az Existenzminimum ("optimálisan minimális lakás") koncepcióján alapuló forradalmi, többszintű megközelítést javasoltak a várostervezéshez.
Annak ellenére, hogy a két konferencia elmaradt a szervezők elvárásaitól, és a későbbi részek háttérbe szorították, a résztvevő építészek szentesítették a szemantikai váltást a minimum mint puszta szükségszerűség helyett egy egészen másfajta, törekvő minimalizmus felé - átalakítva a tömeges, alacsony költségű lakhatásról szóló teljes beszélgetést tervezési, társadalmi és etikai szempontból.
A két részre osztott The Minimum Dwelling Revisited először genealógiai megközelítésben vizsgálja a "minimális lakás" fogalmának eredetét a 2. és 3. CIAM-konferenciát megelőzően, majd a két konferencia munkáját követi nyomon. A könyv, amely a "minimális lakás" koncepciójának eredetével, de örökségével is foglalkozik, és korrekcióként szolgál a 4. CIAM-konferencia és az Athéni Charta túlhangsúlyozásával szemben, alapvető olvasmány a két világháború közötti időszak várostervezését kutató tudósok számára.
