A minősített én: A közösségi média és a mindennapi élet számonkérése

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 9 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Qualified Self: Social Media and the Accounting of Everyday Life

Könyv tartalma:

Hogyan kezdődött a mindennapi élet hétköznapi részleteinek megosztása nem a Facebookkal, a Twitterrel és a YouTube-tal, hanem a zsebnaplókkal, a fotóalbumokkal és a babakönyvekkel.

A társadalomkritikusok azzal érvelnek, hogy a közösségi média nárcisztikussá tett minket, hogy a Facebook, a Twitter, az Instagram és a YouTube mind az én-promóció eszközei. A The Qualified Self című könyvében Lee Humphreys más nézetet képvisel. Megmutatja, hogy életünk hétköznapi részleteinek megosztása - mit ettünk ebédre, hol voltunk nyaralni, ki ugrott be hozzánk látogatóba - nem a mobileszközökkel és a közösségi médiával kezdődött. Az emberek évszázadok óta használják a médiát arra, hogy katalogizálják és megosszák az életüket. A zsebnaplók, a fotóalbumok és a babakönyvek a mai digitális és mobil platformok predigitális előfutárai, amelyeken szövegeket és képeket lehet közzétenni. A szelfik készítésének képessége nem változtatott minket rászoruló nárcisztikusokká; ez egy hosszabb történet része, amely arról szól, hogy az emberek hogyan számolnak el a mindennapi életükkel.

Humphreys olyan naplókra hivatkozik, amelyekben a tizennyolcadik századi mindennapi életet egy tweet rövidségével és pontosságával dokumentálják, és idéz egy tizenkilencedik századi útinaplót, amelyben egy fiatal nő arról panaszkodik, hogy a reggelije nem ízlett neki. A naplókat - magyarázza Humphreys - gyakran azért írták, hogy megosszák a családdal és a barátokkal. A zsebnaplók ugyanolyan mobilak voltak, mint az okostelefonok, lehetővé téve a naplóíró számára, hogy valós időben rögzítse az életét. Humphreys ezt a krónikázást - digitális és nem digitális formában egyaránt - médiakönyvelésnek nevezi. A médiakönyvelésből eredő én-érzet nem a pusztán a statisztikák által vezérelt „számszerűsített én”, hanem a teljesebb, képzett én. Új módon ismerjük meg önmagunkat az általunk létrehozott, fogyasztásra szánt reprezentációkon keresztül.