A modern amerikai hadsereg

Olvasói vélemények

Az esszékből álló könyvről vegyes vélemények születtek, az olvasók bizonyos szempontokat értékelnek, másokat viszont kritizálnak. A tartalom egyenetlen minősége és a politikai korrektségre való összpontosítás figyelemre méltó problémák.

Az esszékből összeállított válogatás a katonai és a civil társadalom kapcsolatának különböző nézőpontjait mutatja be, és egyes olvasók a kritikák ellenére is értéket találtak benne.

A könyvből néhány területen hiányzik a mélység, például a veszteségekről szóló fejezet, amely lehetett volna hosszabb is. Az esszékben a politikai korrektség érződik, és több hozzászóló úgy tűnik, mintha nem lenne kapcsolatban a katonai tapasztalatokkal. Csalódást okozott az az elvárás is, hogy a könyvet kizárólag Kennedy írta.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Modern American Military

Könyv tartalma:

Az önkéntes haderő megjelenése és a modern hadviselés változó természete átalakította a hadseregünket, és olyan súlyos, bár finom, de kevés amerikai által ismert módon változtatta meg azt. A Pulitzer-díjas történész, David M. Kennedy által szerkesztett, izgalmas kötet a tudósok egy figyelemre méltó csoportjának meglátásait gyűjti egybe, akik fontos új megvilágításba helyezik a mai fegyveres erőkre ható változásokat.

A William J. Perry volt védelmi miniszter előszavával kezdődő kötetben a szerzők történelmi megközelítésben vizsgálják a fegyveres erők kiképzésének és bevetésének folyamatosan változó stratégiai, politikai és pénzügyi környezetét, valamint a 9/11 utáni környezetben a fegyveres erők által elérni kívánt, folyamatosan változó célkitűzéseket. Erős szempontokat is kínálnak. Lawrence Freedman például számon kéri a vezetésen, hogy kritikátlanul elfogadja a high-tech forradalmat a katonai ügyekben, amikor a "hagyományos" hadviselés egyre valószínűtlenebbnek tűnik. Jonathan Shay neves pszichiáter pedig arra figyelmeztet, hogy az általa "erkölcsi sérüléseknek" nevezett harcok utáni hatások jelenleg nem kapnak megfelelő figyelmet a hadsereg és az orvosi szakma részéről. Talán a legaggasztóbb, hogy Karl Eikenberry felveti a hadsereg "politikai tulajdonlásának" kérdését az önkéntes szolgálat korszakában, arra az érvre hivatkozva, hogy a sorozás korszakára jellemző politikai tiltakozás hiányában a kormányzati döntéshozók szabadnak érezték magukat, hogy katonai műveleteket hajtsanak végre Irakban és Afganisztánban egyaránt. Andrew Bacevich még tovább megy, és azt írja, hogy "ez már nem a mi hadseregünk; már évek óta nem az; ez az övék (a kormányé), és szándékukban áll megtartani.".

Ez a kötet olyan kérdésekkel foglalkozik, mint hogy kik és miért szolgálnak, a nem egyenruhás "vállalkozók" hatása a háborús övezetben, valamint a nők növekvő szerepe a harcban, és olyan vezető gondolkodókat vonultat fel, akik megvilágítják az amerikai hadsereget a XXI. század elején.