A modern élet ültetvényese: Louis Bromfield és az élelmiszerforradalom magjai

Olvasói vélemények

A „A modern élet ültetvényese: Louis Bromfield and the Seeds of a Food Revolution” című könyvében Stephen Heyman lebilincselő és alapos életrajzot nyújt Louis Bromfieldről, megragadva sokoldalú életét, amely regényíróként, környezetvédőként és a mezőgazdaság befolyásos alakjaként is megragadja. Az olvasók nagyra értékelik a jól megalapozott elbeszélést, amely Bromfield személyes tapasztalatait jelentős történelmi és kulturális összefüggésekkel fonja össze. Bár sokan lebilincselő olvasmánynak találják, néhányan megjegyzik, hogy nem biztos, hogy a biogazdálkodás vagy a hírességek története iránt nem érdeklődők számára vonzó.

⬤ Aprólékos és pontos írás, kiváló kutatással.
⬤ Magával ragadó elbeszélői stílus, amely leköti az olvasót.
⬤ Bromfield életének alapos bemutatása, beleértve irodalmi, ökológiai és társadalmi hozzájárulását.
⬤ Lenyűgöző történelmi betekintést és archív fotókat tartalmaz.
⬤ Újraéleszti az érdeklődést az amerikai történelem egy kevésbé ismert, mégis nagy hatású alakja iránt.

⬤ Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a könyv, ha nem érdeklődik a biogazdálkodás vagy a hírességek kultúrája iránt.
⬤ Az egyes történelmi körökre való kiterjedt összpontosítás nem biztos, hogy minden közönségnek tetszeni fog.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Planter of Modern Life: Louis Bromfield and the Seeds of a Food Revolution

Könyv tartalma:

Louis Bromfield az első világháborúban mentőautó sofőrje volt, Párizsban élt és Pulitzer-díjas író, aki az 1920-as években olyan híres volt, mint Hemingway vagy Fitzgerald. Irodalmi sikerét azonban arra használta fel, hogy szülőföldjén, Ohióban egy vad agrárálmot finanszírozzon. A Malabar nevű utópisztikus kísérleti farmján elültetett elképzelései inspirálták az amerikai biogazdák első generációját, és népszerűsítették a környezetvédelem alapelveit évekkel Rachel Carson Néma tavasza előtt.

A középnyugati farmos fiú, aki a bal parti bohémek bőrébe bújt, Bromfield az irodalmi Párizsban pazar vendégszeretetével és zöld hüvelykujjával tűnt ki. Pompás kertet épített a városon kívül, ahol arisztokratákat, filmsztárokat, virágtenyésztőket és mindenféle írókat vendégül látott. Gertrude Stein élvezte az ételeit, Edith Wharton csodálta a rózsáit, Ernest Hemingway pedig féltékeny volt a kritikusok elismerésére. Milliók élvezték regényeit, amelyekből Broadway-darabok és hollywoodi kasszasikerek születtek, Bromfield legnagyobb szenvedélye mégis a föld volt.

1938-ban Bromfield visszatért Ohióba, hogy 600, erősen erodált hektárt virágzó szövetkezeti farmmá alakítson át, amely a mezőgazdasági úttörők Mekkája és olyan hírességek vidéki menedéke lett, mint Humphrey Bogart és Lauren Bacall (akik 1945-ben ott kötöttek házasságot).

Ez a nagyszabású életrajz az amerikai kultúra egy elveszett ikonját tárja fel, egy lenyűgöző, vidám és besorolhatatlan személyiséget, aki - az írás és a szántás mellett - a világpolitikában és a magas társadalmi életben is megfordult. Mindezek mellett olyan mezőgazdaságért küzdött, amely gazdagítja a talajt és védi a bolygót. Bár Bromfield neve mára már a feledés homályába veszett, küldetése ma fontosabbnak tűnik, mint valaha.