The Making of Modern Physics in Colonial India
Ez a monográfia a huszadik század első felének indiai fizika fejlődésének kultúrtörténetét mutatja be, Satyendranath Bose (1894-1974), Chandrasekhara Venkata Raman (1888-1970) és Meghnad Saha (1893-1956) indiai fizikusokra összpontosítva. A " bhadralok fizika" analitikus kategóriát vezetik be annak feltárására, hogyan vált lehetővé, hogy a modern tudomány egy rendkívül sikeres márkája fejlődjön ki egy olyan országban, amely még mindig gyarmati uralom alatt állt.
A bhadralok kifejezés a bennszülött értelmiség akkoriban kialakulóban lévő csoportjára utal, akiket a tudományos törekvések és a modor alapján azonosítottak. E társadalmi csoport életformáinak feltárása lehetővé teszi az indiai modernitás sajátos jellegének jobb megértését, amely - amint azt a bhadralok fizikusok munkája példázza - a modern tudományt és az őshonos tudást eredeti tudományos kutatási programban ötvözte. A három tudós érte el a legjelentősebb tudományos sikereket a kvantumfizika új, forradalmi területén, olyan nemzetközileg elismert eredményekkel, mint a Saha-ionizációs egyenlet (1921), a híres Bose-Einstein-statisztika (1924) és a Raman-effektus (1928), ez utóbbi felfedezés pedig az első olyan Nobel-díjhoz vezetett, amelyet ázsiai tudós kapott.
Ez a könyv elemzi az indiai tudósoknak a fénykvantum radikális koncepciójára adott válaszait, és e megközelítés továbbfejlesztését az európai hatóságok hatáskörén kívül. A bhadralok fizikusok szemléletmódját itt "kozmopolita nacionalizmusként" jellemezzük, ami lehetővé teszi számunkra annak elemzését, hogy a csoport hogyan követte a modern tudományt az indiai nemzeti felszabadítással együtt és annak eszközeként.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)