Értékelés:
A kritikák kiemelik a „The Soundscape of Modernity” című könyvet, amely az építészeti akusztika és annak a 20. század eleji Amerika halláskultúrájára gyakorolt hatásának átfogó vizsgálatát tartalmazza. Míg sokan dicsérik Thompsont innovatív megközelítéséért és alapos kutatásáért, néhányan kritizálják a könyv száraz és ismétlődő írói stílusát, valamint azt, hogy nem felel meg az olvasóknak a cím alapján támasztott elvárásainak.
Előnyök:⬤ Átfogó és jól kutatott tartalom az építészeti akusztikáról és a halláskultúráról.
⬤ Innovatív megközelítés, amely hatékonyan kapcsolja össze a tudományt és a társadalomtörténetet.
⬤ Világos írásmód, amely mind a műszaki, mind a nem műszaki olvasók számára hozzáférhető.
⬤ Szórakoztató és elgondolkodtató, humorral fűszerezve.
⬤ Értékes az akusztikával és a hangrendszerfejlesztéssel foglalkozó hallgatók és szakemberek számára.
⬤ Egyesek szerint az írásmód unalmas, száraz és ismétlődő.
⬤ A cím félrevezetheti az olvasót a könyv fókuszát illetően, amely szűken az építészeti akusztikával foglalkozik, nem pedig a hangzásvilág tágabb témájával.
⬤ Néhány kritikus szerint ugyanezen témákról jobb források is rendelkezésre állnak.
(8 olvasói vélemény alapján)
The Soundscape of Modernity: Architectural Acoustics and the Culture of Listening in America, 1900-1933
Az akusztikai technológia és az akusztikai kultúra élénk története a huszadik század eleji Amerikában.
A huszadik század eleji Amerika akusztikai kultúrájának történetében Emily Thompson feltérképezi az emberek hallásának és hallgatási módjának drámai átalakulását. Amit hallottak, az egy újfajta hangzás volt, amely a modern technológia terméke. Az emberek a hallási árucikkek újonnan kritikus fogyasztóiként hallgatták. Azáltal, hogy Thompson megvizsgálja az ezt a hangot előállító technológiákat, valamint a kultúrát, amely lelkesen fogyasztotta azt, visszanyeri a gépkorszak egy elveszett dimenzióját, és elmélyíti a korszakot jellemző változás élményének megértését.
A visszhangegyenleteket, hangmérőket, mikrofonokat és akusztikai csempéket olyan változatos helyeken vetették be, mint a bostoni Szimfonikus Csarnok, a New York-i irodai felhőkarcolók és a hollywoodi hangszínpadok. Az e technológiák által biztosított kontrollt azonban olyan módon alkalmazták, amely megtagadta a hely sajátosságait, és a modern Amerika különböző terei kezdtek egyformán hangzani, miközben egy univerzális új hangzás uralkodott. Bár ez a hang - tiszta, közvetlen, hatékony és visszhangtalan - nem sokat mondott azokról a fizikai terekről, amelyekben létrehozták, sokat elmond arról a kultúráról, amely létrehozta. Thompson ezt meghallgatva egy új, lenyűgöző beszámolót készít az amerikai modernitás tapasztalatáról.
