A modernizmus lelki élete: Miért változott meg a költészet, a festészet és a zene a huszadik századfordulón

Olvasói vélemények

A könyv a tradicionalizmusból a modernizmusba való átmenetet tárgyalja, különböző meglátásokkal és megközelítésekkel. Míg egyes olvasók tanulságosnak találták, és nagyra értékelték a művészeteknek ebben az összefüggésben történő feltárását, mások kritizálták, hogy túlságosan technikai jellegű, érveiben zavaros, és hiányzik belőle az eredetiség.

Érdekes témákat tárgyal a tradicionalizmusból a modernizmusba való átmenetről, jó példákat tartalmaz a különböző művészetekre vonatkozóan, és újra felkelti az érdeklődést a huszadik század végi eszmék iránt.

Egyes részek túlságosan technikai jellegűek és nehezen érthetőek, különösen a költészettel kapcsolatban. A Kindle-kiadásban formázási problémák vannak, zavaros a gondolkodás és nem egyértelműek a történelmi hivatkozások, és a könyv egyesek szerint híján van az új meglátásoknak, és tele van irreleváns példákkal.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Mental Life of Modernism: Why Poetry, Painting, and Music Changed at the Turn of the Twentieth Century

Könyv tartalma:

Érvelés arról, hogy a modernizmus inkább kognitív, mint kulturális jelenség.

A huszadik század elején a költészet, a zene és a festészet egyaránt nagy változáson ment keresztül. A költészet elhagyta a rímeket és a versmértéket; a zene megszűnt hangnemközpontú lenni; a festészet pedig többé nem törekedett a hű ábrázolásra. Ezeket a művészeti fejleményeket az ipari forradalomtól kezdve a fényképezés technikai újításán át a freudi pszichoanalízisig számos kulturális tényezőnek tulajdonították. Ebben a könyvben Samuel Jay Keyser amellett érvel, hogy a nyugati modernizmus stílusbeli újításai nem kulturális, hanem kognitív változást tükröznek. A modernizmus mögött ugyanaz a kognitív jelenség áll, amely a tizenhetedik század tudományos forradalmához vezetett: az agy szembekerül természetes korlátaival.

Keyser azt állítja, hogy a költészet, a zene és a festészet (az úgynevezett testvérművészetek) átalakulása a művész és a közönség között közös szabályokon alapuló természetes esztétika elhagyásának eredménye, és hogy ez gyakorlatilag ugyanaz a kognitív váltás, mint amikor a tudósok feladták a galileai forradalom mechanikus filozófiáját. A modernizmus kulturális magyarázatai még mindig relevánsak lehetnek, de inkább epifenomén jellegűek, mint oksági okok. A művészek úgy érezték, hogy a művészet hagyományos formái kimerültek, és privát formákhoz kezdtek folyamodni - húsvéti tojásokhoz, rejtett és gyakran hozzáférhetetlen jelentéssel. Keyser azt javasolja, hogy amikor a művészek elvetették a természetes szabályokkal vezérelt esztétikát, az kognitív változást jelentett; az általános intelligencia átvette a helyét a keményen beidegzett hajlamtól. A művészek az agy egy másik részét használták az alkotáshoz, a közönség pedig kénytelen volt felzárkózni.