Értékelés:
A könyv célja a prédikáció szerepének újradefiniálása a kortárs társadalomban jelentős filozófiai szövegek, különösen Hans Frei és Paul Ricoeur szövegeinek elemzésén keresztül. Reményt és kihívásokat kínál mind az új, mind a tapasztalt prédikátorok számára, hangsúlyozva a bemutatott gondolatok gyakorlati alkalmazását.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató és éleslátó a prédikálás szerepével kapcsolatban
⬤ az 5. fejezet a fogalmak ragyogó alkalmazását kínálja
⬤ reményt nyújt a prédikálás jövőjével kapcsolatban
⬤ hasznos mind az új, mind a tapasztalt prédikátorok számára.
Az írás bonyolult és nem könnyen érthető; a könyv nagymértékben támaszkodik más szerzők szempontjaira, ahelyett, hogy inkább Pape saját hangjára koncentrálna.
(1 olvasói vélemény alapján)
The Scandal of Having Something to Say: Ricoeur and the Possibility of Postliberal Preaching
A keresztény prédikáció - amely egykor a nyugati kultúrában a tekintély legfőbb szimbóluma volt - a posztmodern képzeletben gyakran a lényegtelenség, az elfogult ítélkezés és az abszolút igazság elutasításának szinonimájaként jelenik meg. Miközben a keresztény prédikátorok szent gyakorlatuk kulturális szétesését siratják, Lance B.
Pape úgy véli, hogy ez a modern fordulat lehetővé teszi a prédikátor számára, hogy újra felfedezze a prédikációt. Az evangélium hirdetése, állítja, nem az üzenet kulturális elfogadásában rejlik, hanem Isten szabad önközlésében.
Karl Barth igeteológiájának, Hans Frei hermeneutikai módszerének és főként Paul Ricoeurnek az elbeszélésről mint hármas mimézisről szóló elméletének felhasználásával Pape olyan homiletikai módszert dolgoz ki, amely visszanyeri az evangélium botrányos szándékát. A The Scandal of Having Something to Say ezután a posztliberális prédikátort a bibliai szöveg „helyettesítő olvasójának” tekinti a gyülekezet nevében, és két prédikáció elemzésén és kritikáján keresztül új utakat nyit a gyakorlat számára.