Értékelés:
A könyv az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (LDS) tagjainak egyedülálló katonai történetét tárgyalja az alapítástól a közelmúlt történelméig. Rávilágít a különböző katonai bevetésekben való részvételükre, a szervezett milíciákra és az egyháznak az amerikai hadsereggel való kapcsolatára. Bár a könyv tanulságos perspektívákat kínál, és betölti a hadtörténelemben betöltött rést, kritika éri szűk fókusza és a szövegben található hibák miatt.
Előnyök:⬤ Jól megírt, kiegyensúlyozott áttekintés a mormonok hadtörténetéről
⬤ egyedülálló betekintést nyújt a vallási meggyőződés és a katonai szolgálat kapcsolatába
⬤ részletesen beszámol az LDS-tagokból álló katonai egységekről
⬤ olyan fontos témákat érint, mint a nauvooi légió és a mormon zászlóalj
⬤ világosan bemutatja az LDS egyházzal kapcsolatos katonai eseményeket.
⬤ Szűk fókusz, hiányoznak az egyháztagok részletes egyéni tapasztalatai
⬤ számos nyelvtani és tipográfiai hiba
⬤ néhány történelmi érv további vizsgálatot igényelhet
⬤ a központi fotók/képek résznek jót tett volna a színezés, és néhány témát, például bizonyos katonai szerepvállalásokat nem fedett le alaposan.
(4 olvasói vélemény alapján)
The Mormon Military Experience: 1938 to the Cold War
A mormon katonai tapasztalat egyedülálló az amerikai történelemben. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (LDS) az egyetlen olyan felekezet, amely katonai egységeket állított hadrendbe saját támogatására és céljaira, nem pedig nemzeti érdekből, és ez az erőfeszítés 1838-ban kezdődött Missouriban, és az 1898-as spanyol-amerikai háborúig tartott. Az első világháborútól kezdve azonban az LDS egyház katonai kivételessége elhalványult, és a mormon katonák a nemzeti érdekeket hűséges állampolgárokként szolgálták amerikai polgártársaik mellett. A mormon katonai tapasztalat: 1838-tól a hidegháborúig az első olyan könyv, amely történelmi áttekintést nyújt a mormon katonai tapasztalatokról. Sherman Fleek és Robert Freeman ezt az egyedülálló történetet meséli el arról, hogy az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hogyan élte meg a háborút és a katonai szolgálatot, valamint a fegyveres konfliktusokban való részvételre vonatkozó tanításait.
Az LDS egyháznak a vallási élet és a katonai szolgálat közötti megkülönböztetett kapcsolata a Mormon könyvéhez való ragaszkodásában és az egyházi vezetők ősi, majd modern kinyilatkoztatásain alapuló egyedülálló tanításában gyökerezik. A vallási és a katonai kivételesség kéz a kézben járt a tizenkilencedik században, amikor az LDS egyház vezetői diktálták, hogy a tagok mikor és hogyan szolgáljanak fegyveres konfliktusokban. A mormon milicisták gyakran hűségesebbek voltak az egyházi érdekekhez és az LDS-vezetők útmutatásaihoz, mint a kormány politikájához, kezdve a mormon zászlóalj toborzásától a mexikói háború alatt egészen az 1857-58-as utahi háború fegyveres erőfeszítéseinek megszervezéséig. Utahban a szentek támogatták az egyház politikáját az indiánháborúk idején, egészen a polgárháborús önkéntes szolgálatig nyugaton, de az egyházi vezetők azt tanácsolták nekik, hogy ne szolgáljanak a véres keleti hadjáratokban.
Miközben az LDS-vezetők időnként az egyházi gyakorlatot és politikát a nemzeti célok támogatásához igazították, előfordult az is, hogy a mormon milícia egységei szembeszálltak az állami és szövetségi katonai erőkkel, néha nyílt harcig. Ezt egyetlen más amerikai felekezet sem tette meg. Ez a történet a lojalitás változásáról szól: ahogy az LDS egyház a társadalom peremén álló, személyeskedő vallási mozgalomból az amerikai vallási és politikai élet egyik fő támaszává vált, a mormonok az amerikai hadsereggel való harcból az amerikai hadseregben való kitüntetett szolgálatra váltak.
