Olvasói vélemények
Összegzés:Candy Moulton „A mormon kézikocsis vándorlás” című könyve részletesen és megrendítően meséli el a mormon úttörők útját, különösen az 1856-os nehéz időszakot. Míg egyes olvasók értékelik Moulton átfogó kutatását és a témához fűződő személyes kapcsolatát, mások úgy érzik, hogy a könyv lehetett volna lebilincselőbb, és tartalmazhatott volna friss tartalmat az elbeszélés fokozására.
Előnyök:⬤ Alapos kutatás és részletes leírás a kézikocsis vándorlásról.
⬤ Személyes kapcsolat: a szerző részt vett a rekonstrukciókban, ami hitelesebbé teszi a történetet.
⬤ Tisztázza a tévhiteket, és megbízható beszámolót nyújt a tragikus eseményekről.
⬤ Magával ragadó a történelemrajongók és az amerikai nyugat iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyvből hiányzik az érzelmi mélység és az elkötelezettség a bevezetésen és a konklúzión túl.
⬤ Kritika a szerző nézőpontjait illetően, amelyek a kézikocsis tragédiák korábban ismert értelmezéseihez igazodnak, új meglátások híján.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a könyvnek jót tett volna, ha a pionírok fizikai körülményeire helyezi a hangsúlyt.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Mormon Handcart Migration: Tounge Nor Pen Can Never Tell the Sorrow
Könyv tartalma:
1856-ban az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza új módszert alkalmazott arra, hogy a Great Salt Lake Citybe juttassa azokat a megtérőket, akik másképp nem engedhették volna meg maguknak az utazást. Kézikocsikat kezdtek használni, és ezzel egy ötéves kísérletet indítottak el, amely legendává vált a mormon és az észak-amerikai vándorlás történetében. Csak minden tizedik mormon kivándorló használt kézikocsit, de abból a 3000-ből, aki 1856 és 1860 között megtette, a legtöbben túlélték a gyötrelmes utat, hogy letelepedjenek Utahban, és egy figyelemre méltó úttörő nemzedék tagjaivá váljanak. Mások nem voltak ilyen szerencsések. Több mint 200-an haltak meg útközben a kimerültség, a baleset, néhányan pedig az éhhalál és a késői wyomingi hóviharok miatt. Candy Moulton most sikerükről, megpróbáltatásaikról és tragédiáikról mesél egy legendás történet epikus elbeszélésében.
A Mormon kézikocsis vándorlás az utazás minden egyes szakaszát nyomon követi, az újonnan megtért egyháztagok transzatlanti útjától a hívek összegyűjtéséig a kelet-nebraskai Winter Quarters nevű táborban. Ezután nyomon követi a nyugati síkságoktól a mai Wyomingon át a Nagy Sós-tóig tartó útjukat. A kézikocsis kísérlet Brigham Young mormon vezető ötlete volt, aki elrendelte, hogy a szentek saját maguk vontassák a holmijukat, kétkerekű szekereket tolva vagy húzva, 1100 mérföldes, zord terepen, amelynek nagy része úttalan, némelyik pedig járatlan.
Az LDS egyház ma már a kézikocsis kivándorlók történetét - beleértve a Martin és Willie kézikocsis társaságot 1856-ban Wyoming középső részén ért katasztrófát is - minden évben fiatalok ezreinek nyújt tanulságos, hitre ösztönző élményt. Moulton ügyesen szövi össze a kézikocsis úttörők által hátrahagyott naplókból, levelekből, naplókból, visszaemlékezésekből és önéletrajzokból származó, első kézből származó beszámolókat. A kutatás mélysége és a példátlan részletesség teszi ezt a kötetet a mormon kézikocsis vándorlás alapvető történelmévé.
