A mosodista unokája

Eredeti címe:

The Laundryman's Granddaughter

Könyv tartalma:

 bárcsak ne arról szólna a cím, hogy egy nő egy férfi felesége, lánya, vagy akár, mint ez, unokája - de más idők voltak, és mindannyian így láttuk magunkat. Mindenesetre a gyermek, akit ezekben a versekben látunk, amint a nagyapja szennyeskocsiján trónol, elbűvölő, és a versek is azok, amelyek végigkísérik a felnőtté válását.

Ami a verseket illeti, azok erősen az úgynevezett "munkásosztálybeli" költészet hagyományát követik, általában azt az erőt mutatják be, amely ebből a korai tapasztalatból fakad, és azt a rugalmasságot, amely lehetővé teszi, hogy az ember a társadalmi-gazdasági hierarchián keresztül egy szilárdan közép- vagy felső középosztálybeli életbe lépjen. Akkoriban ez könnyebb volt, mint ma. Újraolvasva a verseket, sok kedvenc sor újra előugrik, mintha csak az emlékezetből ugrana elő.

A "Nyugdíjas" című versben a 3.

oldalon a beszélő azt mondja egy öregembernek: "minden érzéked nyugdíjba ment, mielőtt te. "Posta" (7.

o.): "Sétálok a magányomban, a kutyám ürügyén...". Ez az egész rövid vers az egyik legkedvesebb versem a könyvben. A 8.

oldalon találkozunk Bag Lady, aki "madárcsicsergő ujjaival/a táskák fölött/a szemei alatt". Csodálatos kép. Az egész vers Szaunaa 16.

oldalon egy olyan jelenetet ad, amely ismerős lesz mindenkinek, aki osztozott már ilyen élményben, de a strófa, amely azzal zárul, hogy "hogyan várjon, amíg a szeme alatti karikák kicsúsznak a halál ujjára", zseniális, akárcsak a Haldokló (18. o.) sorai: "Én csináltalak téged, aki ragyogó holnapokat/ húz ki a levelekből...".

És végül a Tell Me (20. o.): "Van itthon halloween-fejű gyerek? / Készen állok a rémületre.".