A múlt emlékei

Olvasói vélemények

A „Memories of the Past” című könyv a középiskolai szerelmespár, Thomas és Trinity történetét követi nyomon, akik a félreértések és életválasztások okozta évekig tartó különélés után kapnak egy második esélyt a szerelemre. Thomas az apja halála után visszatér kisvárosukba, abban a reményben, hogy kibékülhet Trinityvel, akit megbántott a távozása. Az elbeszélés a szerelem, a megbocsátás és a múltbeli döntéseknek a jelenlegi kapcsolatokra gyakorolt hatását járja körül.

Sok kritikus kiemelte a történet érzelmi mélységét, a szerelem és a második esélyek valósághű ábrázolásához hasonlítva. A karakterek jól kidolgozottak, átélhetőek, és az egymáshoz visszavezető útjuk lenyűgöző. Az olvasók nagyra értékelték az írói stílust, valamint a múltbeli és jelenbeli elbeszélések keveredését. A mellékszál, amelyben a Trinity Vi nénikéje is részt vesz, az intrika és a kapcsolat egy újabb rétegét adja. Összességében egy élvezetes, magával ragadó olvasmányként írják le, amely maradandó benyomást hagy.

Néhány olvasó lassúnak találta a tempót, és kritizálta a könyvet, hogy unalmas, illetve hogy a karakterfejlődésből hiányzik a mélység. Említették, hogy bizonyos témák feltárására elszalasztott lehetőségeket, például a napló jelentőségét és Thomas korábbi távozásának motivációit. Néhány kritikus úgy érezte, hogy hiányzott a szenvedély vagy a feszültség a románcból, és néhányan jelezték, hogy az idősíkok nem tűntek következetesnek.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Memories of the Past

Könyv tartalma:

Thomas volt életem szerelme, vagy legalábbis annak kellett volna lennie. Ehelyett ő lett a srác, aki összetörte a szívemet, összetörte a lelkemet, az utolsó srác, akivel valaha is randiztam, és az oka annak, hogy soha többé nem akartam randizni.

Mindezt tizenhét évesen döntöttem el, közvetlenül az érettségi után, ami egybeesett azzal a nappal, amikor ő elment. Összepakolta a teherautóját. Arról beszéltünk, hogy megszökünk együtt. Ehelyett Thomas elmagyarázta, hogy elmegy, csatlakozik a rodeóhoz, és én is jöhetek, ha akarok.

Ha akartam!

Azt hittem, hogy van egy közös álmunk, de abban nem szerepelt, hogy elszökünk, hogy csatlakozzunk a cirkusz nyugati megfelelőjéhez. Vele nem. Senkivel sem. Én jobban tudtam.

Így hát elment, én pedig elhatároztam, hogy saját életet kezdek.

A következő hónapokat azzal töltöttem, hogy mindent megtanultam a nagynéném kis könyvesboltjáról. Ahogy öregedett, fokozatosan átvettem az irányítást, mígnem egy reggel felébredt, és bejelentette, hogy készen áll a nyugdíjba vonulásra. Kiválasztott egy nyugdíjas közösséget a közelben, pihenni akart, kialudni magát, és olyan idős emberekkel lógni, mint ő maga.

Elkezdtem kitakarítani a lakást, átválogattam a dobozok között a könyveket, amelyeket elpakolt, és elkezdtem kirakni őket. Hagytam, hogy az emberek ajánlatot tegyenek nekem, mivel kevés volt a hely. Ekkor jelent meg Thomas. Az apja elhunyt, és a közösségben az a hír járta, hogy visszatért, hogy eladja az ingatlant.

Egy jó olvasmányt keresett, legalábbis ezt állította. Ehelyett odalöktem neki egy könyvet, és mondtam neki, hogy vegye el. Reméltem, hogy soha többé nem látom, de tévedtem. Visszatért, a könyvvel, a jegyzete azt mondta, hogy olvassam el a könyvet, és meg fogom érteni. Elolvastam, de semmit sem értettem.

Vi néni naplója volt. Ő sem hagyta abba a sóvárgást egy cowboy után, aki elhagyta őt.

Talán azt hitte, hogy engem ment meg. Talán elszalasztottam azt, amit meg kellett volna értenem. Csak azt tudtam, hogy nem akartam szembenézni vele. Egyetlen pillantás rá azt mondta, hogy túl könnyű lenne újra az erős karjaiba zuhanni, és tudtam, hogy még mindig szeretem őt, még ha ő nem is szeret viszonzásul.