A múlt kiállítása: A történelmi emlékezet és a múzeumok politikája a posztszocialista Kínában

Eredeti címe:

Exhibiting the Past: Historical Memory and the Politics of Museums in Postsocialist China

Könyv tartalma:

A Mao-korszakban a kínai múzeumok kifejezett és egységes propagandafunkciót láttak el, hangsúlyozva a hivatalos párttörténelmet, dicsőítve a forradalmi hősöket, és hozzájárulva a nemzetépítéshez és a szocialista építéshez. A Mao utáni modernizációs program 1970-es évek végi és 1980-as évekbeli végrehajtásával, valamint a globalizáció és a piaci reformok 1990-es évekbeli megjelenésével Kína radikális társadalmi és gazdasági átalakuláson ment keresztül, ami egy sokkal heterogénebb kultúrához és politikához vezetett.

Kínát mégis egyetlen leninista párt uralja, amely továbbra is nagymértékben támaszkodik forradalmi örökségére a politikai legitimitás megteremtése érdekében. A kollektivizmus, az önfeláldozás és az osztályharc üzeneteivel ez az örökség egyre inkább ellentétben áll a kínai társadalommal és az állam saját neoliberális ideológiájával, a gyors ütemű fejlődéssel, a piac dicsőítésével és a vállalkozói szellemmel. Ebben a kétértelmű politikai környezetben a múzeumoknak és kurátoraiknak a forradalmi ideológia és a neoliberális jelenre reflektáló és azt kiemelő újfajta történelmi narratívák között kell lavírozniuk.

A Múlt kiállítása című könyvében Kirk Denton a múzeumok és kiállítóterek típusait elemzi, a forradalomtörténeti múzeumoktól, a katonai múzeumoktól és a mártírok emlékműveitől kezdve az irodalomnak, az etnikai kisebbségeknek és a helytörténetnek szentelt múzeumokig. Tárgyalja a vörös turizmust - egy 2003-ban kifejlesztett, államilag támogatott programot, amely a hazafias nevelés új formájaként a forradalmi történelem életre keltését szolgálja - és a várostervezési kiállítótermeket, amelyek a múltról alkotott új elképzelésekben gyökerező utópikus elképzeléseket vetítenek Kína jövőjéről.

Denton módszere narratológiai abban az értelemben, hogy elemzi a múzeumok által a múltról elmesélt történeteket, valamint e történetek politikai és ideológiai következményeit. Denton a "hivatalos" kiállítási kultúrára összpontosít, nem pedig az alternatív vagy ellenemlékezetre, és az államot visszahelyezi a posztszocialista kultúráról szóló vitába, mivel központi szerepet tölt be ebben a kultúrában, valamint azért, hogy megmutassa, hogy az állami diskurzus Kínában sem nem monolitikus, sem nem változatlan.

A könyv azt vizsgálja, hogy az állami múzeumok milyen sokféleképpen reagálnak azokra a drámai társadalmi, technológiai és kulturális változásokra, amelyeket Kína az elmúlt három évtizedben tapasztalt.