Portrait of the Artist and His Mother in Twentieth-Century Italian Culture
A mediterrán kultúrákban bőségesen tanulmányozták az anya által a fiú felett gyakorolt hatalmat.
Olaszország különleges eset az újkorban, és a Mammismo italiano jelensége valóban jól ismert. A tudósok az anyafigurával kapcsolatos megszállottságot a katolikus Szűz Mária-kultuszra vezetik vissza, de valójában sokkal ősibb.
Amivel azonban nem foglalkoztak kellőképpen, az az, hogy a Mammismo italiano hogyan nyilvánult meg komplex módon a különböző modern művészeti formákban. A művész és anyja portréja a huszadik századi olasz kultúrában című könyv öt kiemelkedő alkotó személyiség esettanulmányaira összpontosít, akik különböző, olykor egymást átfedő művészeti műfajokat képviselnek (Luigi Pirandello, Pier Paolo Pasolini, Dino Buzzati, Carlo Levi, Federico Fellini). A szerző azt vizsgálja, hogy az anya-fiú kapcsolat nemcsak befolyásolta, hanem ténylegesen alakította is munkásságukat.
Bár az elemzés elsősorban pszichológiai és pszichoanalitikus kritikai megközelítést alkalmaz, a szerző történészekkel, antropológusokkal és szociológusokkal alátámasztott meggyőződése, hogy a történelmi és kulturális körülmények hozzájárultak az olasz karakter kialakulásához és megerősítéséhez. A könyv az olasz filmvígjátékok néhány példájának elemzésével zárul, mint például Fellini és Monicelli filmjei, ahol a mammismo/vitellonismo könnyedebb hangnemben és hegyes öniróniával kerül feldolgozásra.