A művész mint eredeti zseni: Shakespeare „szép őrülete” a tizennyolcadik század végi brit művészetben

Eredeti címe:

The Artist as Original Genius: Shakespeare's 'Fine Frenzy' in Late Eighteenth-Century British Art

Könyv tartalma:

Ez a könyv a brit művészek első olyan nemzedékét vizsgálja, amely történeti festőként határozta meg magát, és megpróbálkozott az akkoriban a művészet legmagasztosabb kategóriájának számító festészettel.

Ezek az ambiciózus művészek, köztük John Hamilton Mortimer, Henry Fuseli, Alexander és John Runciman, James Barry, James Jefferys, George Romney, John Flaxman és William Blake, akiknek többsége az 1740-es és 1760-as években született, azzal a kihívással szembesültek, hogy hogyan tudnak a legjobban versenyezni a kontinentális régi mesterekkel, amikor csak egy szegényes hazai hagyományra építhettek. Ők a művész mint eredeti zseni koncepcióját ápolták, amely pszichológiai stratégia mélyen gyökerező szorongásból született.

Ennek az identitásképzésnek a középpontjában a művészek William Shakespeare-ről alkotott felfogása állt, akit az eredeti zseni megtestesülésének tekintettek. Arra törekedtek, hogy a művészetben megvalósítsák azt, amit szerintük ő az irodalomban elért. Thészeusz sorai a Szentivánéji álomban: "A költő szeme, finom őrjöngésben" (V.

i. 12.) megszemélyesítette számukra az általuk elképzelt Shakespeare-t, és a finom őrjöngésnek ez a felfogása lett művészi identitásuk próbaköve, amely mélyen befolyásolta életüket és művészetüket egyaránt.