The Politics of Art, Death and Refuge: The Turning Tide
Ez a könyv különböző módokon foglalkozik a halál politikájával, a művészettel és a politikával, valamint a menekülés és a menedékjog politikájával. Az ezeken a területeken való átívelés a késő kapitalizmusban a társadalmi élet képlékeny minőségét hozza előtérbe.
Az idő, a tér és az érzelem elemei az elfogadott átfogó megközelítés részét képezik. Az egyes fejezetek a kétségbeesés, a törekvés és a remény politikájának témáit mutatják be, és a társadalmi élet képlékeny és kiszámíthatatlan minőségét emelik ki. A vezérmetafora a fluiditás, vagy ahogy Urry nevezi: „hullámok; folyamatos áramlás; lüktetés; folyékonyság és viszkozitás”, ami az életre, a halálra, a menedékre és a művészetre jellemző a kortárs globális rendszerben.
A kultúra, a politikai erőszak és a művészet világa között a tanulmányban szereplő, egymással összefüggő témák a „liminalitás”, vagyis a köztes állapotok körülményeit világítják meg. A tanulmány a késő kapitalizmusban a remény politikáját mutatja be, és átvágja a művészet és a tudomány, a kár és a segítség, a halál és a puszta élet politikája közötti szokásos határokat.
Minden fejezet olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek segítenek a globális fejlődés és a nemzetközi kapcsolatok tudományának és oktatásának szélesebb körű tendenciáit illusztrálni. Az emberi vagy akár humanitárius értékekkel kapcsolatos növekvő cinizmus közepette a kötet a remény és a társadalmi igazságosság politikája mellett szólít fel, amely az önszerveződés és a radikális anarchia határok nélküli és amorf folyamatainak képlékeny körvonalain alapul.
