Art as an Interface of Law and Justice: Affirmation, Disturbance, Disruption
Ez a könyv azt vizsgálja, hogyan jelenik meg az „igazságszolgáltatás követelése” a művészetben, és a filmektől kezdve a színházon át az esszékig és regényekig számos olyan szöveget mutat be, amelyek a jogról kérdeznek.
Az „igazságszolgáltatásra való felszólításnak” lehetnek pozitív konnotációi, de a történelem során a legtöbb esetben bosszúságot okozott. A művészet kiválóan alkalmas arra, hogy az ilyen bosszúságot kezelje, vagy kiváltsa. Ez a tanulmány bemutatja, hogy a művészet hogyan működik itt kapcsolódási pontként két szféra között: az igazságszolgáltatás tágabb birodalma és a jog konkrétabb rendszere között. Ez az interfész kettős potenciállal bír. A jog és az igazságszolgáltatás megerősítheti vagy produktívan megzavarhatja egymást.
Az igazságtalanság globálisan érezhető kérdéseit megközelítve nyolc fejezet olyan eredeti műalkotásokra összpontosít, amelyekkel korábban még nem foglalkoztak, köztük Milo Rau The Congo Tribunal, Elfriede Jelinek Ulrike Maria Stuart, Valeria Luiselli Tell Me How It Ends és Nicolas Winding Refn Only God Forgives című alkotására. Bemutatják, hogy a művészet kapcsolódási pontjain keresztül miként lehet a zsákutcákat kezelni, új törvényeket elképzelhetővé tenni, a jogrendszerek terjedelmét feltárni, és az emberek által igazságosnak tartott dolgok közötti különbségekre rávilágítani.
A könyv a jog és az igazságosság javítását globális küzdelemnek tekinti, és bár a tárgyalt kérdések kultúra-specifikusak, azt állítja, hogy a bemutatott logikák mindenhol alkalmazhatók.
