A náci technológia átvétele: A német tudomány szövetségesek általi kihasználása a második világháború után

Olvasói vélemények

A könyv jól megalapozottan és érdekfeszítően tárja fel a szövetségesek erőfeszítéseit a náci tudomány és technológia megragadására a második világháború után. Bár a könyv nagy elismerést kapott a történetmesélés és a kutatás mélysége miatt, néhány olvasó kissé csalódást okozott, mivel inkább a bürokratikus folyamatokra, mint a konkrét technológiai fejlesztésekre összpontosít.

⬤ Jól megírt és kutatott
⬤ szemet gyönyörködtető betekintés a második világháború utáni történelembe
⬤ magával ragadó történetmesélés
⬤ alkalmi olvasóknak és történeti háttérrel rendelkezőknek egyaránt alkalmas
⬤ perspektívákat kínál a háborús technológiai transzferről
⬤ gyakorlati alkalmazásokat kínál a további kutatásokhoz.

⬤ Kissé kiábrándító a bürokráciára való összpontosítás
⬤ hiányoznak a konkrét technológiákra vonatkozó részletes információk
⬤ nem mélyül el bizonyos iparágakban, például a repülésben
⬤ egyes olvasók úgy érezték, hogy nem teljes mértékben felel meg a technológia új felfedezéseivel kapcsolatos elvárásaiknak.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Taking Nazi Technology: Allied Exploitation of German Science After the Second World War

Könyv tartalma:

A második világháború idején a német tudomány és technológia félelmetes fenyegetést jelentett a szövetséges nemzetekre. Ezek a fejlett fegyverek, köztük rakéták, V-2 rakéták, tankok, tengeralattjárók és sugárhajtású repülőgépek aggasztóan hitelesítették a náci propagandát a közelgő "csodafegyverekről", amelyek döntően a tengelyhatalmak javára fordítják majd a háborút. A háború befejezése után a szövetséges hatalmak rohantak, hogy a megszállt Németországban az ipari technológia és az akadémiai tudomány szinte minden területéről "szellemi jóvátételt" szerezzenek. Valószínűleg ez volt a történelem legnagyobb szabású technológiaátadása.

Douglas M. O'Reagan a Taking Nazi Technology című könyvében leírja, hogy a nyugati szövetségesek hogyan gyűjtöttek össze szakértői csapatokat, hogy átkutassák a legyőzött Németországot ipari titkok és az azokat megmagyarázni képes műszaki személyzet után kutatva. Nyomozók hada szállta meg a német gyárakat és kutatóintézeteket, lefoglaltak vagy lemásoltak mindenféle dokumentumot, a szabadalmi bejelentésektől kezdve a gyári termelési adatokon át a tudományos folyóiratokig. Több száz tudóst, mérnököt és más műszaki alkalmazottat kérdeztek ki, alkalmaztak, sőt néha el is raboltak. A repüléstechnikától a hangszalagokig, a játékgyártástól a szerszámgépekig, a vegyi anyagoktól az asztalosipari berendezésekig mindenféle technológiát tanulmányoztak. Átvették az akadémiai könyvtárakat, féltékenyen versengtek a vegyészekért, és azt tervezték, hogy megtagadják a német találmányok gyümölcseit minden más országtól - beleértve más szövetséges nemzetekét is.

O'Reagan a feloldott titkosítású iratokra támaszkodva megvizsgálja, hogy mely technikák váltak be ezeknek a nagyon különböző nemzeteknek, és melyek vallottak kudarcot - és miért. A legfontosabb, hogy megmutatja, miért fontos még ma is ennek a technológiának a biztosítása, hogyan és mikor tették ezt a szövetségesek. Azzal is érvel, hogy ezek a programok sokkal többet tettek, mint a német ipari tudomány terjesztése: arra kényszerítették az üzletembereket és a politikai döntéshozókat világszerte, hogy újragondolják, hogyan illeszkedik a tudomány és a technológia a diplomáciába, az üzleti életbe és magába a társadalomba.