Értékelés:
A könyv lenyűgöző elbeszélést nyújt egy második világháborús tanulmányról, amelyben olyan lelkiismereti okokból tiltakozó katonák vettek részt, akik önként vállalták az éhezés megtapasztalását. Feltárja a történelmi összefüggéseket, az etikai következményeket és a résztvevők személyes történeteit, így izgalmas olvasmány a történelem, az orvostudomány és az emberi ellenálló képesség iránt érdeklődők számára.
Előnyök:Az olvasók értékelik a lebilincselő írói stílust, az informatív és jól megalapozott tartalmat, valamint a történet emberi érdekességeit. Sokan úgy jellemzik a könyvet, mint egy olyan olvasmányt, amely élvezetes, megható és tanulságos, és amelyben a technikai részletek jó egyensúlyban vannak, ami anélkül erősíti az elbeszélést, hogy túlterhelné az olvasót.
Hátrányok:A kritikák között szerepel a vizuális segédanyagok (például képek) hiánya, a kísérlet eredményeivel kapcsolatos mélyebb tudományos információk iránti vágy, és néhány olvasó úgy érezte, hogy az elbeszélés túlságosan elkalandozik Ancel Keys hátterében, ahelyett, hogy magára a kísérletre összpontosítana. Néhányan kihívásnak találták, hogy a szószátyárság vagy a cselekmény érzékelt hiánya miatt végig lekössék az olvasót.
(56 olvasói vélemény alapján)
The Great Starvation Experiment: The Heroic Men Who Starved So That Millions Could Live
Milyen érzés éhezni? Érezni, ahogy a tested táplálékért kiált, és csak az ételre gondolni? Hány nyugtalan, éhes éjszakának kell eltelnie ahhoz, hogy az otthon főzött ételekről szóló álmok kannibalizmusról szóló rémálmokká váljanak? Miért jelentkezne bárki önként, hogy megtudja? Todd Tucker történész A nagy éhségkísérlet című könyvében harminchat fiatalember megrázó történetét meséli el, akik önként és bátran szálltak szembe a mélységes, emésztő éhséggel. A második világháború idején lelkiismereti okokból tiltakozó katonákként ezek a férfiak szívesen segítettek volna a háborús erőfeszítésekben, de pacifista meggyőződésük miatt nem harcolhattak.
Így ehelyett önként jelentkeztek kísérleti nyulakként az orvostörténelem egyik legszokatlanabb kísérletére, amely egy évig tartó szisztematikus éhezést igényelt. Dr. Ancel Keys már híres volt a K adag feltalálásáról, amikor a hadügyminisztérium a segítségét kérte a háború végén Európa és a Távol-Kelet éhező polgárainak élelmezéséhez.
Attól tartottak, hogy a fasiszták és a kommunisták megvethetik a lábukat a háború sújtotta területeken.
"Az éhező embereket" - szerette mondani Keys - "nem lehet demokráciára tanítani". A kormánynak tudnia kellett, hogyan lehet a legjobban rehabilitálni azokat az embereket, akik a hosszú háború alatt súlyosan alultápláltak.
A rehabilitáció tanulmányozásához Keysnek először is éhező kísérleti alanyokat kellett létrehoznia. A Minnesotai Egyetem futballstadionja alatt található korszerű laboratóriumban összegyűlt dr. Keys kísérleti alanyai lemondtak a legtöbb ételről, és folyamatosan megfigyelték őket, hogy Dr.
Keys és tudósai tanulmányozhassák az éhezés hatásait az egyébként egészséges emberekre. Míg a férfiak fogyása egy szép matematikai görbét követett, a pszichológiai romlás kevésbé volt kiszámítható. Néhány férfi literszámra ivott vizet, hogy megtöltse üres gyomrát.
Egy férfi akár negyven csomag rágógumit is elrágcsált naponta. Egy férfi megcsonkította magát, hogy megmeneküljön a kísérlet elől.
Végül csak négy férfit zártak ki a kísérletből csalás miatt - ami az önkéntesek elszántságát és szívósságát bizonyítja. A náci orvosok által elkövetett atrocitások megelőzése érdekében a nemzetközi jog ma már megakadályozza az ilyen jellegű kísérleteket egészséges embereken. Todd Tucker azonban ebben a figyelemre méltó könyvében az amerikai történelem egy elveszett darabkáját ragadja meg - egy olyan időszakot, amikor a rideg tudományos elvek összeütköztek az élő, lélegző emberi lényekkel.
Tucker bemutatja egy csapat rendkívüli ember gyötrelmeit és kitartását, akiknek az élete nemcsak arra az évre változott meg, amikor részt vettek a kísérletben, hanem örökre.
