A Nagy Felszabadulás Tantrája [Mahanirvana Tantra]

Olvasói vélemények

A Nagy Felszabadulás Mahanirvana Tantráját a tantra és a hindu filozófia átfogó áttekintéséért dicsérik. Sir John Woodroffe fordítását mélységéről és hitelességéről ismerik el, és mind a tudósokat, mind a spirituális keresőket vonzza. A könyvet azonban kritizálják bonyolultsága és időnként nyomasztó tartalma miatt, ami elriaszthatja a gyakorlati alkalmazástól.

** Az egyik legjobb angol nyelvű tantrikus könyvnek tartják ** Jó áttekintést nyújt a tantráról és a hinduizmusról ** Alapos bevezetést tartalmaz az indiai filozófiába ** Egy elismert tudós hiteles fordítása ** Magával ragadó és szórakoztató tartalom a tisztánlátás pillanataival együtt

** Egyes olvasók szerint rossz kötésminőség ** Bonyolult és nehéz szertartások, amelyek számos elemet igényelnek ** A bevezetőben és a szövegben időnként kitérők és hosszadalmas definíciók ** A gyakorlati útmutatást keresők számára túlterhelő lehet ** Néhány tartalom szelektívnek tűnik, ami hiányosságokat hagy a megértésben.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Tantra of the Great Liberation [Mahanirvana Tantra]

Könyv tartalma:

2012 Az 1913-as kiadás újranyomása. Az eredeti kiadás pontos fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva. "Tantra" - így nevezik a tudósok a vallási rituálék és a meditáció egy olyan stílusát, amely a középkori Indiában keletkezett, legkésőbb az ötödik században, és amely kisebb-nagyobb mértékben az ázsiai vallási kifejezésmódok minden formájára hatással volt. Szigorúan véve a "tantra" szónak ez a használata tudósok találmánya, de az alapján indokolt, hogy az ezeket a gyakorlatokat bemutató szentírásokat általában "tantráknak" nevezik, függetlenül attól, hogy melyik valláshoz tartoznak. A tantrikus módszer történelmi jelentősége abban rejlik, hogy a kora középkorban (Kr. u. 500-1200 körül) létező valamennyi jelentős ázsiai vallásra hatással volt: így a sáivizmus, a buddhizmus, a vaisnavizmus és a dzsainizmus mindegyike jól dokumentált tantrikus gyakorlatokat és kapcsolódó tanokat fejlesztett ki. Hatása Indián kívül messze elterjedt Tibetben, Nepálban, Kínában, Japánban, Kambodzsában, Vietnamban és Indonéziában. Ma a tibeti buddhizmus és a hinduizmus különböző formái mutatják a legerősebb tantrikus hatást, valamint a nemzetközi poszturális jóga mozgalom és a New Age rovatba sorolt amerikai alternatív spiritualitás legtöbb formája. A tantrát elsősorban a spirituális gyakorlatok technikákban gazdag stílusaként határozzák meg, és nincs egységes, koherens doktrínája.

Inkább a tantrikus módszert átvevő különböző vallásokhoz kapcsolódóan alakultak ki különböző tanítások. Ezek a tanítások inkább támogatták és érvényesítették a tantra gyakorlatait, amelyek klasszikus formájukban inkább a házas háziúrhoz, mint a szerzeteshez vagy a magányos lemondóhoz igazodtak, és így inkább világot befogadó, mint világmegtagadó jelleget mutattak. Így a Tantra, különösen a nem-duális formáiban, elutasította a patanjalai jóga lemondó értékeit, és ehelyett az egész valóságot az egyetlen, szabad és boldogító Isteni Tudatosság önkifejeződéseként kínálta fel, bármilyen néven is nevezzék, akár Ś.

Iva vagy Buddha-természet. Mivel a világot valóságosnak, nem pedig illuzórikusnak tekintették, ez a tan jelentős újítást jelentett a korábbi indiai filozófiákkal szemben, amelyek hajlamosak voltak az istenséget abszolút transzcendensnek és/vagy a világot illúziónak képzelni. E nézet gyakorlati következménye az volt, hogy a tantrikus rendszerben nemcsak a háziak törekedhettek a spirituális felszabadulásra, hanem a legtöbb tantrikus kézikönyvnek is ők voltak a gyakorlótípusa. Továbbá, mivel a Tantra feloldotta a spirituális és a világi kettősségét, a gyakorlók a mindennapi életük minden aspektusát bevonhatták a spirituális fejlődési folyamatukba, arra törekedve, hogy az immanensben megvalósítsák a transzcendenset. Bár a szentírási tantrikus tanítások túlnyomó többsége nem foglalkozik a szexualitással, a közkeletű képzeletben a tantra kifejezés és a szuperlatív szex fogalma elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Ez a tévedés valószínűleg abból a tényből ered, hogy a radikálisabb nonduális iskolák némelyike a szexuális rituálék egy formáját tanította, mint a tudatosság intenzívebb és tágabb állapotaiba való belépés és az elme által teremtett határok feloldásának módját.