Értékelés:

A könyv az antropocén korszakról és a nagy felgyorsulásról nyújt tanulságos szempontokat, kiemelve az emberi tevékenység 1945 óta tartó környezeti hatásait. Értékes forrásként szolgál a középiskolások és egyetemisták számára, mivel széles körű áttekintést nyújt, ugyanakkor aggodalmakat is felvet a beszámolóban megjelenő elfogultságok miatt, különösen az atomipar és a vállalatok környezetkárosításért való felelőssége tekintetében.
Előnyök:⬤ Fontos betekintést nyújt az ember környezetre gyakorolt hatásaiba, különösen az 1945 utáni időszakra vonatkozóan
⬤ Jó bevezetés a diákok számára, és felhasználható oktatási kurzusok felépítéséhez. A könyv pozitív hangnemben mutatja be az információkat, a laikus olvasók számára is érthetővé téve az összetett témákat.
Néhány olvasó elfogultnak érzékeli a szerzőket, különösen a nukleáris ipar és a vállalatok környezeti kérdésekkel kapcsolatos felelősségre vonásának ábrázolásában. Több vizuális segédanyagot, például grafikonokat és ábrákat kérnek, és egyes kritikák szerint a könyv elhallgatja a környezeti válságokkal kapcsolatos fontos tényeket és összefüggéseket.
(10 olvasói vélemény alapján)
The Great Acceleration: An Environmental History of the Anthropocene Since 1945
A Föld egy új korszakba lépett - az antropocénbe -, amelyben az ember a globális ökológiát leginkább befolyásoló tényező. A huszadik század közepe óta az energiafelhasználás, az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a népességnövekedés felgyorsult üteme egy hatalmas, ellenőrizetlen kísérletbe taszította a bolygót. A Nagy felgyorsulás elmagyarázza ennek okait és következményeit, kiemelve az energiarendszerek szerepét, valamint az éghajlatváltozás, az urbanizáció és a környezetvédelem tendenciáit.
Minden más tényezőnél jobban a fosszilis tüzelőanyagoktól való emberi függőség nyitotta meg az antropocént. 1700 előtt az emberek kevés fosszilis tüzelőanyagot használtak, de a következő kétszáz évben a szén vált a legfontosabb energiaforrássá. Amikor az olaj belépett a képbe, a szén és az olaj hamarosan az emberi energiafelhasználás hetvenöt százalékát tette ki. Ez sokkal több gazdasági tevékenységet tett lehetővé, és magasabb életszínvonalat eredményezett, mint amilyet az emberek valaha is ismertek - de sokkal több ökológiai zavart okozott.
Most az antropocénben élünk. Az 1945-től napjainkig tartó időszak az emberiség és a bioszféra kapcsolatának leganomálisabb időszakát jelenti. A második világháború befejezése óta az ember által a légkörbe juttatott szén-dioxid háromnegyede halmozódott fel, és az emberek száma a Földön majdnem megháromszorozódott. Eddig az emberek anélkül változtatták meg drámaian a bolygó biogeokémiai rendszereit, hogy tudatosan kezelték volna azokat. Ha megpróbáljuk ezeket a rendszereket geomérnökséggel irányítani, akkor az antropocén egy újabb szakaszát nyitjuk meg. Hogy ez hová vezethet, senki sem tudja biztosan megmondani.